Az Első Fejezet
Az út a helyi rendőrőrsre elég hosszú volt, hála a szinte teljesen elbarikádozott utcáknak. Az utakat törmelék, széthagyott roncsok, lom, és persze a még szétválogatásra váró hulladék vette körül, az út közepe járhatatlan volt a nem kis gödrök, beomlott részek, a magasra felhalmozódott szemét, és az ott felütött sátrak miatt, amikben persze NPC-k ütötték fel a táborukat. Mindent megtöltött a szemét bűze, néhol a füst, és itt-ott a töméntelen madárürüléket is kerülgethették.
- Hát ez csodás...
- Azt éreztem, hogy ha már Neo Domino City és a Satellite, akkor lehetőleg minél élethűbben oldják majd meg, de ez nevetséges.
Raven a fejét ingatta erre a környezetre, és Jon és Meiyán kívül nagyjából mindenki egyet kellett értsen vele. Szóban forgó párosunk ellenben túlságosan el volt foglalva a csacsogással. Igen, Arma név alatt játszó társnőjük végre elengedhette magát, és váratlanul egészen meg is változott a viselkedése. Nem feszengett már, sőt egészen kellemesen eltársalogtak Meiyával, és egy kis idő után még Arrogantia is bekapcsolódott, sőt, egy kis idő múltán Raven és Muradin magukra maradtak elöl.
- Na ehhez mit szólsz? Mintha kicserélték volna.
- Ami azt illeti, én már egy ideje tudom.
- Mi...
Muradin álla leesett, de Raven gyorsan hozzá is tette, hogy ne kavarodjon meg túlságosan:
- Mármint, sejtettem. Amellett, szerintem nem én vagyok az egyetlen.
Erre persze az ír fiatalember csak megcsóválta a fejét, és a bajusza alá morgott valamit az "engem kivéve" kategóriából. Egy idő után persze elmaradtak a romok és a hulladék, és egy majdnem tökéletesen tiszta parkolóba jutottak. Csak kétkerekű járművek álltak mindenfelé, ami teljesen érthető volt, hisz a szabályos szemétdomb útviszonyai mellett. A világoskék- fehér festésű rendőrségi példányokról nem hiányozhatott a Security felirat, és a megkülönböztető jelzés sem, a civil járművek pedig kicsit kopottasak voltak, néhol horpadt áramvonalidomokkal, itt-ott idom nélkül.
- Helyben vagyunk.
Greg felmutatott az előttük magasodó hatemeletes, makulátlan épületre, és már indult is előre. Az ajtóban egy marcona őr állt a Security egyenruhájában, amit egy oldalt kék csíkos, szürke kezeslábas, alatta fehér ing, nyakkendő, és motoros csizma alkotott. Látszott, hogy bármikor menetkésznek kellett lennie. A vállapja és a mellkasán szereplő rangjelzése szerint egy zászlóssal volt dolguk.
- Állj! Mi járatban?
Ezzel fogadta őket, amint elég közel értek, és Greg teljesen természetesen felelt.
- Új lakókat akarnánk regisztráltatni.
- Földszint kettő.
- Kösz.
Ahogy beléptek, kellemesen légkondicionált, illatos, tiszta irodaház belső fogadta őket. A portán ugyanilyen ruhás biztonsági őr mutatott nekik utat, elmentek pár ajtó előtt, amiken bizonyos persze fiktív személyek nevei szerepeltek, mielőtt elértek a kettes ajtóhoz, amin a "Lakossági Adminisztráció" felirat szerepelt a név alatt.
- Ez lenne az. Én elmegyek a barátaitokért, ti addig intézzétek ezt el!
Ezzel Greg el, az ott maradók pedig jobb ötletük nem lévén, leültek a váró székekre.
- Következő!
Azonban, ahogy leültek, azonnal nyílt is az ajtó, és most arról kellett dönteni, hogy ki menjen elsőként. Jo volt az, aki a tanácstalan fejek között szokás szerint cselekvőkész volt.
- Essünk túl rajta!
Ahogy belépett, egy kedves NPC hölgy egy kis fülkébe irányította, ami ismerős volt neki, hisz személyi készítésekor is így kezdte. Azonban, ahogy leült a kis stokira, a hang újra megszólalt.
- Előrenéz, nem mozdul!
Jo engedelmeskedett, és amit eddig fényképezőgépnek nézett, egy lézersugarat lőtt ki, és egy bő percig ide-oda cikázva érezhetően rajzolt, tetovált valamit az arca jobb oldalára, a szeme alá nem sokkal.
- Kész vagyunk.
Ezzel távozhatott, és az ajtóban elment Raven mellett, aki csak nézett rá furán. Mikor kiért, a többiek is csak bámultak rá.
- Mi van?
- Nézd meg magad!
Meiya egy tükröt tartott elé, és meglepetésére a szeme alá egy, az orra felé mutató nyilat, és a szeme sarkától az állától két centire végződő, két centivel a vége előt megtörő aranyszínű vonalat kapott.
- Ez meg mi a jó...
- Meg lettél jelölve. Mostantól azonosítani tudnak, bárhova mész a városban és környékén.
Shirayuki megnyugtató hangon mondta ezt, így Jo leült, vissza a helyére, és igyekezett türelmesen várni.
- Bánatom szól, jaj úgy sír! Bááánatom szól, úúgy síírok...
- Luala, könyörgöm hagyd abba, csak egy bő órája vagyunk itt...
- Jó, de unatkozom...
- Akkor unatkozz csendben!
Leilei már komolyan kezdte unni cellatársnőjét, aki alig tíz perc után kezdett rá a dutyimadarak dalaira, és azóta sem akart eldugulni. Most is csak egy percig bírt hallgatni, mielőtt megint rákezdett, Leilei pedig a rácsba verte a fejét idegességében.
- Csendet idebenn!
Egy elég kellemetlen modorú, napszemüveges, bajuszos őr lépett be, lehúzott egy kártyát, és a cella ajtaja kinyílt.
- Na indíts! Eljött értetek jóságos öregapátok.
Kicsit riadtan léptek ki a cellából, és persze csak félve merték követni Greget, de mikor meglátták a frissen kidekorált képű, ismerős arcokat, mindjárt minden kétségük elszállt.
- Veletek meg mi történt? És hol van Arma?
Jo persze azonnal jelentkezett, és csak szerényen megjegyezte:
- Az én lennék. Ja, és ez csak a regisztráció része... Azt hiszem.
Luala kicsit megrökönyödött ugyan Jo új stílusán, de azt el kellett ismerje, hogy tetszik neki így. Egymással szemben megálva, épp az orráig ért fel, alkatra majdnem megegyeztek, bár Jo büszkén fenn hordta az orrát, és a tartása is ugyanazt a magabiztosságot sugározta, mint eddig, ellentétben vele, aki mindig lesütött szemmel, szégyellősen, behúzott nyakkal járt.
- Akkor, ti is esssetek túl rajta, mihamarabb!
A társaság java szép harci színekre lett kipingálva, ha így tetszik. Raven a homlokától, a szemeit megkerülve, egészen az álláig kapott két csíkot, Muradin a szakálla helyére kapott egy szép nagy M betűt, Meiya a két szeme alá egy centivel kapott egy-egy befelé mutató nyilat, Arrogantia a homloka közepére egy vízcseppet, a szája két sarkába pedig két villámot, Shirayuki pedig a két orcájára kapott egy-egy oldalra fordított M alakot. Greg is megmutatta a sajátját, amit a szakálla takart el, és minden alkalommal körülményes volt megmutatnia, Laux pedig utolsó kiérkezőként, a homloka közepén egy fekvő villámmal és a szeme alatt egy-egy vízszintes csíkkal csatlakozott.
- Következő!
Luala kapott egy pár félholdat mindkét orcájára, Leilei pedig egy jókora holdsarlót, ami betakarta a bal arcát.
- Na, most hogy ez megvan, mind szabadon járhattok a városban, és a Satelliteban. Most pedig gyertek utánam!
Egy nagyobb kerülővel a legközelebbi rakpartra indultak. Megint elmaradt mögöttük a tiszta rendőrőrs és környéke, és újra a romos utcakép vette át a helyét. A rongyos NPC csövesek nem voltak túl bíztatóak, mégsem zavartak senkit a jelenlétükkel. Ahogy leértek a rakpartra, a porladozó betonlépcsők aljától ellépve, az úttest túloldalán, a szalagkorlátnál álltak meg. Itt valamikor egy autópálya vett egy éles fordulót balra, de most nem kellett aggódniuk, hogy elgázolják őket. A szemeiket a távolba meresztve egy egészen más látkép fogadta őket, mint ha megfordultak. A távolban, a tengeröböl másik oldalán, vagy öt kilométerre tőlük, egy hatalmas város körvonalazódott, eget nyaldosó felhőkarcolókkal, forgalmas autóutakkal, és az öbölben cirkáló. Civil és hatósági hajókkal, yachtokkal, motorcsónakokkal, vagy csak halászladikokkal.
- Nos, íme a város. Neo... Arcadia, azt hiszem.
- Sokkal inkább Neo Domino.
Raven mutatott végig az épületeken, amit felismert, és amiből kettőt kiemelt: a legmagasabb felhőkarcolót, és egy stadiont, ami az öbölben állt.
- Az lesz a Kaiba Corp. Székháza, a másik pedig a Grand Dome.
- Azt hiszem, ja. Ami a Dome-t illeti, az lesz az C-1 Grand Prix helyszíne.
- Csak nem valami autóverseny?
- Dehogy, egy PVP világbajnokság, amit a helyi sztori szerint minden évben megrendeznek.
- Előfordulhat az, hogy meg kell nyernünk azt a bajnokságot, hogy továbbmehessünk?
- Érdekes, hogy kérded, mert most akartam kitérni rá.
Greg felpattintott egy ablakot maga előtt, és azon matatva folytatta.
- A sztori szerint, a városban való tartózkodásunk három részből áll. Az első, a Satisfaction Chapter, ami a bandaháború körül forog.
- Amit meg kell nyernünk, hogy továbbléphessünk, igaz?
- Pontosan. A második a Grand Escape...
- Aminek során meg kell szöknünk a Satelliteból, és eljutni a városba.
- Már megbocsáss, Raven, de ha ennyire tudod, miért nem te mesélsz?
Raven kicsit megszeppenve húzta be a nyakát, és bólogatással jelezte, hogy vette az adást.
- Szóval, a harmadik fejezet pedig a Grand Championship, ami gondolom tudjátok, mit jelent.
Mind bólintottak, és Greg most egy térképet hívott elő, ami köré mind összegyűltek, és így magyarázott.
- A Satellite területe felett jelenleg négy nagy banda uralkodik. Az első a Drago Tamers, amennyire tudom, kártyáznak.
- Ez várható volt.
- A Frontiers is, bár ők másfélét. A Pretzeliers két keréken oldja meg a gondjait, a Jackalopes pedig... Nos, ők vannak a legtöbben.
- Ez elég kevés infó.
- Ami azt illeti, akik itt kezdenek, azok még sosem merték kihívni a Jackelopes bandát, így még senkinek sem sikerült befejeznie az első fejezetet.
- Akkormi lenne, ha összefognánk ezekkel a játékosokkal? Mármint, egységben az erő, ezt már mind megtanultuk, igaz?
Jo szokás szerint igyekezett sokat sejtetően utalni Ravennek, aki ugye jelenleg önkéntesen átvette a parancsnokságot, hogy legalább bólogasson. A térképen elég világosan kirajzolódott a négy nagy territórium határa, amiket különféle színekkel jelöltek. Ahol most álltak, egy szürke körzeten belül feküdt, ami elvileg független volt, bár itt a Security volt hatalmon.
- A mi rejtekhelyünk a Drago Tamers területén van, így talán velük lenne érdemes kezdeni.
- Az övék a második legnagyobb terület. Biztos nem lesz baj?
- Elviekben elegen vagyunk, hogy szétcsapjunk köztük. Majd meglátjuk.
Greg felnézett a lenyugvófélben lévő napra, és azonnali hazaindulást parancsolt. Este, és éjjel, ahogy mondta, elég veszélyessé tud válni a Satellite. Haza, ahogy nevezte, egy másik úton vezette a társaságot, ahol láthatták, hogyan éldegélnek a játékosok a város szegénynegyedében. Sokan voltak, javarészt fiatalok, néhányan összesátoroztak, és lazább kötődésben csapatokat alkottak, bár ezek csak átmeneti társulások voltak.
- Greg!
Voltak persze idősebbek, akik a több rutinjukat kamatoztatva, segítették a tarsaikat, amiben csak tudták. Egyikük, egy szakállas elf férfi gyorsan átutalt pár dolgot, majd pár halk szót váltottak. Shirayuki, aki persze nagyon jól olvasott szájról, megosztotta a többiekkel, hogy épp az összefogásról beszélnek, és hogy készüljenek fel mindannyian a Jackalopes ellen.
Aznap este saját sátrakat állítottak a metróállomáson, hogy mindenkinek jusson fekvőhely. A fiúk egy sátorba költöztek, a lányok meg osztoztak, ahogy sikerült. Persze Jo igyekezett összekerülni a szokásos párossal, bár Luala csak beférkőzött közéjük, így Arrogantia Leilei és Shirayuki társaságát élvezhette. Greg, Phandoa társaságában még az éjszakába nyúlva dolgozott valamin a műhelynek elkerített részen, ám éjfél után már a fiatal lány is inkább nyugovóra tért.
- Mit bütykölsz még ilyenkor is?
Jo is ébren volt még, ami az új hely, a nyirkos levegő, és persze a saját kíváncsiságának műve volt.
- Épp befejezem a harmadik darabot.
Egy sárga motor állt sztenderen ott, de mellette egy métegzöld chopper, és egy kék-fehér Enduro is pihent.
- Mire kellenek ezek?
- A Pretzeliers ellen fognak kelleni. Az ő vadászterületük a régi autópálya, és ott verseny lesz.
- Szóval te is próbálkoztál már.
- Hárman próbálkoztunk, de nem igazán játszanak tisztán... Mondjuk úgy, épp csak megúsztuk.
- De több szem többet lát alapon vinni akarsz még párunkat, hogy segítsünk.
- Persze, csak ha van kedvetek.
- Muradin szeintem odáig lesz, és vissza a chopperért. Az enduro talán Lauxnak lenne jó, ez meg...
A csinos kis sport jószágban bizony versenyszív dobogott, nem csak replika volt, és Jot szinte mágnesként vonzotta magához.
- Ez meg kár, hogy nincs britt versenyzöldben...
- Ha csak ezen múlik...
Egy kis menü is tarzozott a jószágokhoz, a testreszabás menüje, amiben persze a festés is ott szerepelt, a kétkerekű kis csoda pedig pillanatok alatt a kívánt színt öltötte magára.
- Megfelel?
- Tökéletes. Na és a ponyva alatt?
- Két oldalkocsis, azok majd a szökéshez kellenek.
- Eszerint a szemétledobó csatornán akarunk meglógni?
Greg keze megállt a szerelés nehezebb részét helyettesítő ügyességi játék közben, így nem sikerült befejeznie az utolsó lépést.
- Azt ne mondd, hogy te is ismered azz a játékot, amin ez a kóceráj alapul!
- Valójában, én az animét ismerem, amin a játék alapul, de nem akartam a többiek kedvét szegni azzal, hogy folyton mindenbe beleszólok.
- Hadd bontakozzanak ki, igaz? Még mindig úgy gondolkozol, mintha te lennél a főnök, holott át akarnád adni a stafétát.
- Párszor megkaptam már, hogy túlvállalom magam, és hogy néha adjam át másnak is a karmesteri pálcát.
- És igazuk is van.
Greg kicsit eltűnődött, miközben újra kezdte, amit az előbb akaratlanul elrontott, majd csak akkor szólalt meg, mikor már végzett az utolsó simításokkal is.
- Jó látni, hogy találtál magadnak másik csapatot. Nehéz volt?
- Hát... Nem túlzás azt mondani, hogy gyakorlatilag az égiek dobtak le egymás mellé minket.
- Aha... Shirayukit hol szedted össze?
- Pár utcányira bujkált tőlem ugyanabban a városban.
- És Laux?
- Dracula kastélya.
- A micsoda?
- Ja, te nem mozdultál ki innen, amióta elszakadtunk egymástól, igaz?
- Hát ja...
- A World Chatet figyeled legalább?
- Szoktam néha böngészni.
- Akkor gondolom szembejött néha az Élharcosok elnevezés.
- Azt ne mondd, hogy azok ti vagytok!
- Pedig így van. Bár azért enyhe túlzás.
- Valami oka csak volt annak, hogy így emlegetnek titeket.
- Azon kívül, hogy ahol csak tudunk, segítünk, nem nagyon. Azok, akikkel összefogunk, és miután végeztünk, hátrahagyunk, hogy folytassák, amit együtt elkezdtünk, sokkal nagyobb hősök nálunk.
- Te meg túl szerény vagy a társaid nevében is. Egyébként...
Greg végre végzett, és leült a kis székre, amit odakészítettek, még kora este, hogy beszélgethessenek, mielőtt befejezte volna a gondolatot:
- A Team Front Runners névhez mit szólsz, ha már beszállunk a bandaháborúba?
- Hát...
Jo persze sejtelmesen mosolygott, de halkan csak ennyit mondott:
- Majd megkérdezzük a többieket is.
Ezt ennyiben is hagyták, és mindketten nyugovóra tértek. Luala persze végighallgatta minden szavukat, és a fáradtan sóhajtó Jo után szólt, mikor belépett a sátorba.
- Ugye nem akarsz itthagyni minket?
Jot ez ugyancsak meglepte, mert épp be akart mászni, vissza Meiya mellé. A lány ugyanis így akarta, és egymás közelsége nem is volt annyira furcsa így, hogy már tudták, ugyanannak a nemnek a tagjai. Lassan megfordult, és alig hallhatóan kérdezett:
- Micsoda?
- Nem akarsz itt hagyni minket, ugye?
Luala felkönyökölt a kempingágyán, és így kérdezte megint, Jo pedig a fejét csóválva szinte elnevette magát.
- Ugyan honnan veszed ezt?
- Csak hallottam, hogy arról beszéltek, át akarod adni a vezérséget.
- Túl élénk a fantáziád, Lau. Miért hagynálak itt titeket? Szólóbaan képtelenség ezt a játékot sokáig csinálni, és kétlem, hogy bárki be akarna fogadni.
- De...
Luala egy pillanatra megállt, és kicsit zavartan bámult Jora.
- Minek neveztél?
- Launak. Laurának hívnak, igaz?
- Ennyire könnyű volt kitalálni?
- Persze, hisz adta magát. Na de, mit akartál kédezni?
- Ja, csak azt, hogy akkor mi volt ez a szöveg a staféta átadásáról?
- Egyszerű, ideje, hogy valaki átvegye tőlem. Úgy érzem, épp eleget voltam már én a főnök. Raven már átvette félig-meddig, és csak folytatnia kell, ha akarja.
- De mi van, ha ő nem akarja, és senki más sem?
- Az majd később eldől. Egyelőre hagyjuk, hogy Greg legyen a főnök, elvégre ő már régóta itt van. Majd aki akarja, az átveszi.
- És ha akkor sem veszi át senki?
Luala aggodalmaskodása már kezdte bosszantani Jot, de inkább kinyújtotta felé a kezét, és magával húzta ki a felszínre. Odakint a csillagok fénye és a hold még a füstfüggönyön is enyhén áttündökölt, így leültek a feljáró tövébe, és ott folytatták.
- Figyelj, Lau, ugye nem baj, ha így szólítalak? Van egy barátnőm, aki csak így engedi, hogy szólítsam, és ő is Laura.
- Nekem jó. Na, mesélj, mit akartál mondani?
- Tudod, van egy kicsi titkom a nevemmel kapcsolatban.
Jo felnézett az égre, és épp ekkor, mintha elvágták volna, elszállt a füst, és kitisztult az ég.
- Tudod, kiskoromban olvastam egy történelmi alakokról szóló könyvet, és nagyon megtetszettbenne egy bizonyos személy, aki után aztán a nevemet is kaptam.
- Joan... Akkor csak nem...
Luala nem kellett sokat töprengjen, és hamar rá is vágta a választ a saját kérdésére.
- Jeanne D'Arc?
- De, bizony ő. Nagyon sokáig mindenkinek azt mondogattam, hogy én vagyok Jeanne D'Arc, és majdnem mindenhol így is mutatkoztam be. A játékban is a Master ID-m Jeanne_D.
- De jó. Nekem nem is tudom, miért lett Laura a nevem. Talán az egyik nagymamám után.
- Az is szép. Szóval... Ne mondd el a többieknek, de rájöttem, hogy pár barátunkat ismerem, még régebbről.
- Ez komoly? De hogyan...
- Szerencsés találkozások... Internet... Főleg Ravent az internet miatt, bár most először találkoztunk úgymond személyesen is.
Luala csak mosolygott erre, és odabújt Johoz, aki magához is ölelte finoman. Egy kis ideig így ültek ott, mielőtt a fiatalabb lány megszólalt.
- Én valahogy már az elejétől sejtettem, hogy lány vagy.
- Komolyan? Honnan?
- Onnan, ahogy viselkedsz. A fiúk nem ilyenek a való életben.
- És mi lett volna, ha kiderül, hogy igazi netes vagány vagyok, aki inkognitóban bármire képes?
- Az nem történt volna meg.
- Biztos?
- Ühüm...
Erre mindketten nevettek. Luala most először nevetett úgy isten igazán szívből, és nagyon édesen csengett a hangja közben.
- Akkor nem mész el?
- A nagy frász megy el. Különben is, ha elmennék, úgyis jönnétek utánam.
- Ebben van igazság.
Ezek után még kint maradtak egy ideig, holott már éjfél is rég elmúlt, és Meiya, akit felébresztett az üres sátor érzése, végighallgatta a beszélgetésüket, ami tele volt nevetgéléssel, lányos titkok kifecsegésével, a saját gondjaik kibeszélésével, a végén meg már tényleg csak oda-vissza viccelődtek egymással. Mikor eleget hallott, Meiya visszatért a helyére, és mosolyogva aludt el megint. Mikor Jo és Luala visszatértek, már megint aludt, és ők maguk is lefeküdtek.
Másnap reggel az utcákat egy elég nagy társaság járta, gyakorlatilag bármire felkészülve, bár fegyvertelenül. Javarészt fiatalok voltak, jórészt emberek, vagy elfek, két törpével kiegészülve. Nem volt nehéz ráismerni a szokásos társaságra, márha valaki ismerte is őket a környéken. A céljuk egy régi gyártelep volt, aminek már a kapujára is kiaggatták a "Belépni Tilos" táblákat, de ők csak egy pillanatra álltak meg.
- Ez az?
- Igen.
- Szóval kártyáznak? Mennyire lehet nehéz?
- Nagyjából Miniboss nehézség. Na csapjunk a lovak közé!
Ezzel beléptek a kapun, és egy ideig teljes nyugalomban haladtak előre a romok és szemét között, és semmi, és senki nem látszott semerre. A gyárépület ablakai betörve, mindent törmelék, tönkrement gépek, otthagyott szerszámok, és persze a lassan összeomló épület leszakadt darabjai borítottak.
- Biztos, hogy jó helyen járunk? Mármint, ez elég kihalt.
- Arról nem is beszélve, hogy életveszélyes is lehet akárminek a közelébe menni.
- Utoljára még itt székeltek, ezt tudom. Plusz, minden boss, vagy miniboss ilyen helyeken tanyázik, nem?
- Ott a pont...
És mintha csak ennek a beszélgetésnek végére várnának, elkezdtek előszálingózni a toprongyos, mégis láthatóan elég elszánt alakok a romok közül. Voltak vagy tizenöten is, és meglepetésre, vagy sem, ismerős eszközöket cipeltek a karjukon.
- Az egy Duel Disk? Akkor ez tényleg...
- Az, készüljetek!
A csapat szétszéledt, és mindenki talált magának egy ellenfelet. Egy ablak nyílt meg előttük, amiből kiválaszthatták a tetszés szerinti lapjaikat, majd mind kaptak egy Duel Disket, így a játszma jöhetett. Jo biccentett Raven felé, aki értette a célzást, és már ott sem volt. Az ő dolg a miniboss felkutatása volt.
- Akkor? Kész?!
- Mehet!
- PÁRBAJ!
Raven közben a raktárépületet járta, és egy lépcsőt keresett egy lépcsőt, vagy létrát, hogy felmásszon a tetőre, mert a térképen a jel azt jelezte, hogy ott találja meg. El sem merte képzelni, miféle ellenfél lehet, vagy hogy mivel kell szembenézzen, de mennie kellett, mert Jo jelezte neki ezt.
- Ez lesz az...
És megindult egy ijesztően nyikorgó tűzlétrán felfelé. Vagy öt percig is eltartott, mire nagy nehezen felért a tetejére, tekintve, hogy minden lépését nagyon óvatosan kellett vennie.
- Oh? Megérkeztél?
Azonban meglepetésére egy gyerek várta a tetőn, méghozzá, olyan tízéves forma, de látszott, hogy ő az, akit keres.
- Szóval jöttél megvívni a területi döntő párbajt?
- Nos, azt hiszem.
Persze, Ravennek teljesen természetes volt a beszélő NPC, amik persze itt nem voltak ritkák, csak fura volt, hogy épp egy gyerk formájában jelenik meg.
- Akkor kezdjük! A fő szabály megegyezik egy Speed Duellel, vagyis csak három szörny, és három varázs zónát használhatsz, valamint az extra paklidból minden lap az Extra szörny zónába kell először lehelyezned.
- Világos. Kezdhetjük?
- Persze.
- Párbajra!
Az udvaron persze már folyt a játék, és Muradin épp végzett a saját két ellenfelével. Shirayuki látványosan uralta a zónát, Laux és Luala csapatot alkotva vert el négy ellenfelet is, az ikrek szintén ugyanezt csinálták, és lényegében végeztek, de Jo még nem.
- Végeztem.
Az ellenfele mindössze 100 életponttal engedte ki az utolsó köréből, és épp csak sikerült megúsznia egy rusnya zakót. Ellenben láthatóan nem esett kétségbe túlságosan, sőt, még sejtelmesen somolygott is.
- Egész ügyes, de kevés!
Az ellenfelének két 4000 erejú szörnye is volt játékban, Jo mégis láthatóan jól derült. Két lap volt még a kezében, és most nagy nyugodtan nyúlt a következő lapjáért.
- Akkor fejezzük be a játszmát! Én jövök!
A húzott lapot csak unottan a meglévők közé vette, majd egy másikat dobott játékba.
- Lássunk egy Tuner lapot, Red Resonatort!
Red Resonator egy kis démoni lény volt, vörös, gyapjas köpenyben, egy hangvillával, és egy dobverővel a kezeiben, amik lebegtek a teste mellett.
- Jó, és most, mivel egy Tuner szörnyet idéztem meg, a kezemben Red Warg képessége aktiválódik, és kijátszhatom idézési körülményeinek figyelmenkívül hagyásával!
Red Warg egy szó szerint lángoló szőrű farkas volt, és mindenki tudta, mi jön ezután.
- Akkor lássuk a medvét! Szépen összehangolom a 6. szintű Red Wargomat, és a 2. szintű Red Resonatoromat.
Red Warg hat apró csillaggá, Red Resonator pedig két zöld energiagyűrűvé vált, amiken félig áthaladtak a csillagok, majd egy nagy villanás, egy kilométeres fénynyaláb, és Jo egy igen hatásos ráolvasással kísérte még meg:
- Halld az urad hangját! Remegjenek meg a mennyek is, és válj eggyé a páratlan Zsarnok hatalmával!
A fénnyalábból pedig egy méretes sárkány tört elő, hosszú lángcsóvát húzva maga után, majd eget-földet megrázó üvöltése miatt mindenkinek be kellett fognia a fülét.
- Synchro idézés! Tomboljon lelked, Red Daemons Dragon - Scarlight!
Miután átmenetileg kitombolta magát, leereszkedett Jo háta mögé, és jobban meg lehetett szemlélni. Nagyjából négyméteres holografikus kivetülés volt, de ijesztően élethű. Az egész teste izzó vörös volt, nagy busa fején két démonszarv díszelgett, amiből az egyik kicsorbult. Ahogy a szája kinyílt, kénes lehelete megremegette a levegőt maga körül.
- Red Daemons Dragon - Scarlight képessége, hogy körönként egyszer minden különleges idézett lényt megsemmisít, és a gazdájuk 500 életpontot veszít mindegyikért! Absolute Power Flame!
A sárkány felemelte vastag, páncélos jobbját, lángoló öklével belevágott egyet a földbe, majd az ellenfele két szörnye egész egyszerűen hamuvá égett, ezzel 2300 életpontot hagyva maga után, és tárva-nyitva hagyva egy támadásra.
- És itt a vége a dalnak! Scarlight, támadd közvetlenül! Infernal Crimson Hell Burning!
A játszmának ezzel gyorsan vége volt, a mindent elemésztő lángok magát a játékost is megpörkölték, bár ez csak a látvány kedvéért volt így, semmi komolyabbra nem kellett gondolni. A banda ezzel elhullott, csak a miniboss maradt.
- A játszmának hamarosan vége. Lássuk, felállsz-e ebből!
Raven ugyan nem a kedvenc Blackwing paklijá játszott, de csak 300 életpont híján volt, hogy alulmaradjon. Az ellenfelének ellenben még 1300 volt, a szoros játszma ellenére is.
- Én jövök!
Azonban most jó lap akadt a kezébe, és tudta, itt a lehetőség nagyot fordítani az álláson. Két lapja is volt játékban, és amit húzott épp kapóra jött.
- Ha legalább egy Cyverse lapom van játékban, a kezemből megidézhetek még egy Backup Secretaryt!
- Csak nem...
- De igen. Mivel tele a játéktér, megidézem az Áramkört, mi utat mutat a jövőbe!
A három szörnye ekkor halvány, kékeszöld fényben kezdett el ragyogni, és kezdetét vehette az új idézési folyamat.
- Nyílhegyek megerősítve! Idézési feltétel: két, vagy több effect szörny. Cyverse Wizarddal éd a két Backup Secretaryval beállítom a Link Markereket! CIRCUIT COMBINE!
A három szörny fényes részecskékre robbant, majd három nyíllá váltak a földön, amik egyenesen előre, valamint átlósan hátra két irányban mutatott. Egy ragyogó kör alakult ki a nyilak közepette, amiből egy jókora lovag emelkedett ki, aminek testét neonfényű áramkörök hálózták be.
- Link Idézés! Mutasd magad, Decode Talker!
- Ajjaj...
- De még mennyire ajjaj! Aktiválom a Szörnyélesztőt, aminek köszönhetően Cyverse Wizard visszatér a játékba. Ezek után aktiválom a képességét, amivel átváltom a szörnyedet védőállásba, és a Cyverse típusba tartozó Decode Talker átüti abvédelmedet.
De még nem volt vége. A nyílhegyek végén, amik Cyverse Wizardra és az ellenfél szörnyére mutattak, még egy trükkel bírtak.
- Decode Talker, amennyiben támad, a nyílhegyek miatt hozzákapcsolt szörnyek után +500 pontot kap! Támadj, Decode Talker! DECODE END!
Ezzel gond nélkül lezárta a játszmát, hála a ténynek, hogy ellenfelének csak 2000 védelme volt. Egy hangos zúgás, némi villózás, és a térképen a Drago Tamers területe körül a határvonal zöldre váltott, valamint a Success felirat jelezte, hogy az első területi harcuk sikerrel járt. Ugyanezt persze a többiek is észlelték, és minden tekintet a tető felé fordult, ahol Raven állt, kezében győzelmi zálogával, egy naranysárga kendővel.
Aznap nem is mentek neki több hasonló feladatnak, mivel a következő körben a Pretzeliers volt a kiszemelt ellenfél. Helyette az önként jelentkezők próbálgathatták majdani járműveiket.
- Ajándék a télapótól!
Greg kicsit később érdekezett meg, és újabb csomaggal gazdagodva. Mindenki kapott egy motoros védőruhát, és sisakot. Meg is tették az első próbaköröket a metróalagútban, aminek voltak összekötőnszakaszai, így nem volt nehéz visszatalálni a beomlott alagutak mellett sem.
- Jön!
Phandoa dolga volt mérni az időket, amiben Greg járt elöl eddig, méretes, háromkerekű chopperjével, de most Laux vette át ezt a stafétát, méghozzá nagyon jó időeredménnyel, Muradin és Jo pedig alig maradtak el tőle.
- Hát, ha holnap is így megy, nem lesz gond.
Este aztán mindenki korán lefeküdt, de most nem Jo, és nem is a lakótársai, hanem Arrogantia ébredt fel hajnalok hajnalán. Kisétált a szabadba, és nehéz szívvel, nagyot sóhajtva ült le egy kőrakásra, felpattintva a rendszerkonzolt. Még mindig volt bő két és fél hete a visszaszámlálásból, de ez sem nyugtatta meg, csak azt érezte, hogy időről időre elgyengül, néha hosszabb ideig csak szédelgett, és tudta, hogy ez egy jel.
- Istenem, csak segíts át ezen a kalandon... Szeretnék még par dolgot elintézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése