Earth Eleven 14.

Fagyos játszma

A karácsonyi ünnep után az újév is beköszöntött, mielőtt még a meccsre sor került volna.

A még nagyobb meglepetés az volt, hogy a játékosok családjai nem mentek haza, hanem még bővült is a létszám, mivel Danny húga is megérkezett. A legjobban az lepte meg, mennyire kedvesen fogadta a lányok koszorúja, és rögtön rá is ragasztották az Alice nevet, ezzel is elismerve, hogy már a család tagja. A meccs előtti napokban mind az edzés körülményeivel küszködtek a legtöbbet. a mély hó, a folytonos dermesztő hideg, a váltakozó intenzitású havazások, mindez nem könnyítette meg a dolgukat, de legalább a bő két hét alatt sikerült hozzászokniuk.

- Még mindig inkább a napsütésre vágyom.

Radnak gyakran volt ez a szavajárása, a többiek pedig lassanként kezdtek egyet érteni vele, de családi körben még a kutya hidegben is jobb volt dideregni.

A mérkőzés előtt két nappal az ellenfelet is megismerhették: szép darab, erős testalkatú fiúk, két igen csak csinos, de nyilván képzett lány, és a csapatkapitány, aki feltűnően kisebb formátum volt, mint a többiek. Az edzőjüjk volt azonban a legnagyobb meglepetés.

- Torke... ?

A jól megtermett, fél-arrusi farmer csak bólintott, és a csapatkapitány lépett elő.

- Magnus vagyok, és a csapatommal együtt örülünk, hogy idáig eljutottatok.

Danny kezet rázott a nála még így is magasabb, szőke, kékszemű kollégájával.

- Valahogy nem gondoltuk, hogy már most összekerünk veletek. mégis a 20 legjobb csapat között vagytok.

- De csak nem olyan régóta. a ti menetelésetek komolyan megbolygata a rangsort.

Magnus még egy sunyi mosoly kíseléretében folytata.

- Zan már biztos mondta, de mi a ti oldalatokon állunk.

- Igen, említett valami ilyesmit.

- Helyes. De azért nem fogjuk megkönnyíteni a dolgotokat. Vegyétek ezt egy nehezített edzésnek!

Erre Rad jegyezte még meg.

- Az előző nagy meccs után már jó is lesz valami kis kihívás.

Persze akármilyen halkan is mondta, azért mindenki meghallotta, és kitört a nevetés.

- Mi van? valami rosszat mondtam?

- Dehogy is! Hallottam hírét a nagy gólesőnek a Potumei-en. Na itt ne számítsatok ilyenre!

Mindenképpen bíztató volt, hogy már alaphangon ilyen barátságos volt még az ellenfél is.

Ami a következő két napot illeti, elmondható, hogy a közös edzéseken nyugodtan folyt a munka, és a beszélgetésk sem árulkodtak arról, hogy itt most mégis milyen fontos mérkőzésre is készülnek. Aztán már a játékos kijáróban vált feltűnővé a két csapat közötti különbség. A galacieli csapat tagjain csupán a hosszúujjú, kötött pulóverhez hasonlító, fehér alapon kék mez volt az egyedüli, látszólag elég meleg ruhadarab, míg a földi csapat többsége több rétegben aláöltözött a mezének. egyedül a szokott négyes foga nem vacogott, akik belülről fakadóan nem is fázhattak.

- A Galacielhez képest már-már szokatlan -13 fokban üdvözöljük a nézőket innen a Polaris stadionból.

- Valahogy ijesztően hangozhat, de szerintem ebben az időben még a jegesmedvék is szívatóval indulnak.

Ahogy a csapatok a pályára vonultak, jött az újabb kellemetlen meglepetés: havas, jeges talajviszonyok, és persze a szálingózó hó.

- Na, ezen lesz élmény játszani!

A kezdőcsapatot Danny, Max, Ali, Kosi, Juan, Ed, Victor, Tonio, Masaaki, Cris és Adrian alkották.

- A mérkőzés hamarosan megkezdődik, a Galaciel Borealis kezdőrúgásával.

A sípszó elhangzott, és élessé vált a játék.

- Vigyázat!

Kosi és Juan nem tudott időben megállni, és mindketten a földre huppantak.

- Jobban figyeljetek oda! Nem nehéz elcsúszni!

Esés-kelés közepette nem volt könnyű még talpon maradni sem, nemhogy még rendesen játszani.

- Hoppá!

Még adrian is megvizsgálta a hó minőségét közelebbről, ráadásul még Cris is átesett rajta.

- Ha ez így megy tovább, gólok helyett is csak plezúrokat szerzünk majd!

Az első 20 perc a csúszkálással ment el, de mintha Magnus és társai várnának valamire, egyszer sem lőttek még a kapu felé sem.

- Úgy tűnik, a Borealis eljátszadozik a földi csapattal.

Masaaki volt az egyetlen, aki a rohangálás helyett a nyugodt megfigyelést választotta. Egy idő után aztán megunta a dolgot, letámadta a labdás embert, és kirúgta a vonalon. Danny odahívta magához, vele együtt jöttek a többiek is.

- Szerintem te kitaláltál valami. Ugye jól sejtem?

- Igen, és szerintem nektek is feltűnt már.

- Micsoda?

Masaaki szó nélkül az ellenfél játékosaira mutatott, és ahogy jobban megfigyelték őket, a mozgásukból feltűnt nekik is egy jellegzetes mozdulat.

- Ezek olyanok, mintha síelnének, vagy korcsolyáznának...

- Pontosan. A cipőik talpának élén csúszva fékezik le magukat, mint a korcsolyázók.

Ez mindenkiben világosságot gyújtott végre, és innen kezdve már sokkal könnyedebben mozogtak mindannyian. Masaaki éles megfigyelő képessége nem először jött kapóra, és végre elkezdődhetett az igazi meccs.

- Lássuk, mit szóltok ehhez!

Magnus szédítő sebességgel kígyózott át a földi védelmen, és már csak kapura kellett tűzze.

- Nesze! Dermesztő Lövés!

Nem volt semmi cicoma ebben a labdában, azt az apróságot kivéve, hogy megdermesztette maga előtt a levegőt is. Danny kiterjesztett tenyerekkel fogadta a labdát, és különösebb erőlködés nélkül fogta is, épp csak a kesztyűit is megdermesztette, és mikor kidobta, egy darabig eltartott, mire újra be tudta hajlítani benne az ujjait.

- Vagyok üresen!

Masaaki hiába kérte a labdát, Juan inkább Ednek passzolt, mert ő elviekben jobb helyzetben volt, és kapura is tűzhette.

- Hangrobbanás!

A jól megtermett kapus csak széttárta a karjait, majd felemelte a magasba, maga elé, és mintha a sarki fény maga ereszkedett volna le a földig, egy hullámzó fényfal emelkedett a labda elé, ami le is pattant róla.

- Aurora Fal!

És a labda le is pattant róla, egy védő pedig el is iszkolt vele, mielőtt Cris odaért volna.

- Figyeljetek Magnusra!

Tény volt, hogy a Borealis csapatkapitányától volt a legtöbb okuk félni, tanulva az első meccsből, de arra a legkevésbé sem számítottak, hogy amíg ők Magnusra figyelnek, addig a csapat egyetlen csatára, aki történetesen egy igen fiatal lány volt, teljesen egyedül marad.

- Rena!

És még két ember szorításából is sikerült tökéletesen passzolni, így már csak Max és Danny maradtak vele szemben.

- Nehogy azt higgyétek, hogy csak azért mert lány vagyok, nem vagyok nagy lövő!

A labdát a bokái közé fogva ugrott fel, miközben ilyen módon csavart is egyet rajta, mielőtt valamivel arrébb földet ért volna. A labda a földről felpattant, jókora jéggolyóvá vált, és Rena két könnyed, a levegőben megtett fordulat után tette kapura.

- Tarolj! Örökös Hóvihar!

Max nem félt útját állni egy ilyennek sem, bár érezte, hogy megállítani nem fogja tudni, legalább remélte, hogy le tudja lassítani.

- Vadászháló!

Csak egy pár pillanatig, de csak kitartott a a háló, mielőtt még megdermedt és átszakadt volna, elsodorva a bátor védőt is.

- isteni kéz!

Danny felkészülten várta a magával csontig ható hideget hozó lövő technikát, és a hatalmas tenyérben végül el is halt a maradék erő is.

- És kivédte! Nagyszerű játék után a Borealis csatárának lövésénél nagyon észnél kellett lennie kapusnak és védőnek is!

- Azt azért el kell ismerni, hogy kellett a védő önfeláldozása is.

Danny közben kirúgta a labdát és felsegítette Maxet.

- Ez elég durva volt.

- Az, de legalább sikerült megállítani.

Közben a labda megint lábról lábra járt, és Adrian kapta végül.

- Gyerünk vihar sólyom!

A kapus most is teljes nyugalomban várta a labdát, csak kinyújtotta a balját, a tenyerét kitárva egy jókora jégkristály formájú pajzsszerűség kezdet el összeállni, amit aztán a labda útjába tartott ki.

- Kristály pajzs!

A labda egész egyszerűen megfagyott és a földre pottyant, ami általános megdöbbenést keltett.

- Gyerünk, Rena!

Rena kapta is a labdát, és karba tett kézzel állt meg az ellőtte tornyosuló védőkkel szemben.

- Az előbbi csak bemelegítés volt. Most jön az igazi móka!

Már emelte volna a lábát, hogy valami új, még vadabb technikát mutasson be, de a hármas sípszó megállította.

- Na nem baj. Majd később!

Az öltözőben csendes diskurzus folyt egy darabig a támadó szekció tagjai között.

- Halljuk, mi a beszélgetés tárgya?

Katsurou kérdésére Adrian válaszolt végre.

- A helyzet az, hogy a védelmük olyan, mintha folyamatosan hárommal többen lennének a pályán.

- Ez nyilván azért van, mert csak Magnus és Rena vannak elöl, mindenki más csak védekezik.

Katsurou bólintott erre, de Masaakit látva még megjegyezte:

- Miért van olyan érzésem, hogy ti meg egyfolytában egyel kevesebben vagytok? Masaaki talán nem a csapat tagja?

Danny is szúrós szemmel nézett körbe, amire mindenki behúzta a nyakát.

- Vegyétek végre észre, hogy Masaaki is ott van a pályán!

- Jó, de alig csinált valamit!

- Nem értem… Nem egy csapat vagytok esetleg? Mármint, Masaaki épp csak azt találta ki, hogyan ne törjétek ki a nyakatokat játék közben! A minimum, hogy őt is bevonjátok a meccsbe!

Erre már mindenki befogta a bagólesőjét erre, és még mielőtt visszatértek a pályára, Katsurou mondott valamit Radnek is, aki csak bólintott. Közben a kommentátorok még az első félidőt elemezgették.

- Mindenképpen igaz, hogy látványos volt az első félidő.

- Na igen, de gól még mindig nem esett.

- Ne felejtsük el, hogy ez a védőmunkának köszönhető!

Közben a csapatok a pályán próbáltak újra ráhangolódni a játékra, a földi csapat javarészt a saját testhőmérsékletük szinten tartásával. Rad is labdát kért, és egy kicsit bemozgott.

- Csak nem fogsz beállni?

- Még semmi sem biztos.

A második játékrész kezdetén aztán a hazai csapat onnan folytatta, ahol abbahagyták, viszont Masaaki, aki végre labdákat kapott, folyton lemaradt róluk, és ez nem az ő hibája volt. Végül Rena állt meg a kapu és a védők előtt.

- Hol is tartottam? Ja… igen!

Maga előtt felpörgette a labdát, majd kilépett oldalra, tett egy fél fordulatot, és telitalppal tette kapura egy fagyos szélroham kíséretében.

- Északi Becsapódás!

Kosi és Max is készen várta már.

- Gyerünk! Vadászháló!

- Kínai Nagy Fal!

Maxnek csak épp annyi ideje volt, hogy a hálót felvonja, de szinte semmi hatása sem volt, míg Kosi még félig sem tudta befejezni a falat, már el is szállt mellette.

- Isteni k-

A lövés elképesztő erővel csapódott a jókora kézbe, de teljesen esélytelen volt megállítani. A megdermedt kéz szilánkjaira robbant szét, és a labda a kapuba csapódott.

- Góóól! Bent van az első gól!

- Valahogy már a levegőben lógott, és sajnos itt is van a Borealis vezető gólja.

Most Max segítette fel a földön heverő kapitányt.

- Minden rendben?

- Persze... Csak most már biztosan tudom, hogy ideje tovább lépnem...

Danny kicsit komor volt, de valamit érezhetően titkolt. Közben Masaaki tárgyalt Eddel.

- Mi van veletek, őszintén?

- Nézd, már mondtam, hogy sajnálom! Csontig fagytam, nem megy úgy a játék, mint kéne...

A japán fiú megveregette a didergő barátja vállát, és ahogy körülnézett, láthatta, hogy nem ő az egyetlen. Kifutott Katsurouhoz, beszéltek valamit mire az elküldte a lányokat valahova, és Rad is elkezdett komolyabban melegíteni, valamint Sergei felkelt, aki eddig nagy nyugodtan ült a padon.

- Beszélhetnénk, sporttárs?

Mintha új csapatkapitánnyá avanzsált volna, Masaaki jött-ment, intézkedett. A játék folytatódott, és a kép nem nagyon változott, azonban a partvonal mellett újra felbukkantak a lányok, akik hihetetlen gyorsasággal egy nagy kondér gőzölgő itókát hoztak, valamint két segítő is előjött, akik egy könnyű kis tűzhelyet cipeltek magukkal, amiben hamarosan lobogott is a tűz. A labda épp kipattogott a vonalon, és a bíró jelezte, hogy szünet.

- Hogyan?

- Jól látjátok, melegedő szünet!

Erre mindenki, mint a dúvad a friss húst, úgy rohanták meg a kispadot, ahol már várta őket a forró tea, és a tűz kellemes melege.

- Te érted ezt, kapitány?

- Persze... Fáznak.

És Magnus, mintha legalább is az utcán lennének, egyszerűen oda sétált a másik padhoz, és Liz kérdés nélkül nyújtotta is neki a poharat.

- Kösz!

Szinte varázsütésre, de a hazai csapat tagjai egymás után kezdtek átszállingózni a másik padhoz, és szinte azonnal ment is a barátságos beszélgetés. Oda jöttek a családtagok is, és hamar el is fogyott két másik kondér védőital is, ahogy Danny nevezte. Közben megbeszélték az eddigi játékot, és jókat nevettek egymás szerencsétlenkedésein.

- Akkor folytathatjuk?

Tízperces szünet után, felmelegedve és felvidulva, a csapaton újra készen álltak, és bírói labdával folytatódott a játék.

- Menjen!

Ednek nem kellett kétszer mondani, már ment is a varázslat, és Cris kapta végre a kapu előtt.

- Tűzeső!

Üresen lőhetett, és a kapus hiába is próbálkozott a Kristály pajzzsal, nem sok esélye volt hárítani.

- Góóól! Ott az egyenlítés!

- Nagyszerű játék, csodás gól, erre büszke is lehet!

És még milyen büszke volt, de járt a pacsi Masaakinak is, aki tanítani valóan tálalta fel neki a helyzetet, holott ő maga is rálőhette volna.

- Még nincs vége! Északi becsapódás!

Max es kosi viszont most egész máshogy várták: egymás mellett álltak meg, és egy páros dobbantás nyomán egy jókora sziklafal emelkedett a labda elé.

- Hatalmas fal!

A labda nekiütközött ennek a falnak, és néhány feszült pillanat után az erők kiegyenlítődtek és lepattant, amire Ali csapott le.

- Cris!

De mielőtt a bátor lány bármit is csinálhatott volna, egy védő ott termett, és felvágta.

- Cris!

Többen is odarohantak, többek közt a vétkes is, de hiába, mert ez bizony sérülés volt.

- Iszonyúan sajnálom! Nem volt szándékos!

Cris csak a fejét csóválta, miközben maga a tettes támogatta le a pályáról.

- Semmi baj. Már a meccs elején sem volt az igazi a bokám, az után az esés után Adriannal.

Közben Katsurou intette oda Radet.

- Te állsz be, remélem kész vagy!

A meglepetésnél csak a boldogság, és az idegesség volt a nagyobb az alig 12 éves fiúban. Martin átvette Crist, aki még megpaskolta a hátát.

- Mindent bele öcsi!

Erre a bíztatásra nagyot nyelt, de már felmutatták a cserét, 11 helyett 25-ös.

- Nyugi... No para, menni fog!

A kommentátorok is felfigyeltek a szokatlan jelenségre.

- Ha jól látom... Igen, ő az! Pályára lép az Earth Eleven legfiatalabb játékosa.

- Nem lesz egyszerű dolga, hisz egyből igen mély vízbe dobják.

A még mindig ideges fiú kinézett a közönségre, ahonnan a család integetett neki, ami csak még jobban felpiszkálta az idegeit.

- Ne most kezdj el idegeskedni, öcsém! Itt a nagy lehetőség bizonyítani.

Adrian biztatása már eljutott hozzá, de még mindig olyan ideges volt, hogy mikor a szabadrúgás után, mikor hirtelen labdát kapott, meglepetésében legurította, csak épp Magnus elé.

- Semmi baj, majd a következő jobban sikerül.

Masaaki paskolta meg a hátát, miközben elkocogott mellette. Meglepte, hogy senki sem mérges rá emiatt a kis hiba miatt, és ahogy kinézett a pad felé, Cris vezetésével a lányok vadul integetve mutatták neki, merre mozogjon, és mit csináljon. Ekkor jutott eszébe végre egy beszélgetés, ami alig pár napja zajlott le közte és a brazil lány között.

OO~~OO~~OO

Még három nap volt hátra a meccsig, és Rad még este is kint fagyoskodott az edzőpályán, miközben egy új hissatsun dolgozott.

- Áágh... Au...

Már vagy hatodszor esett jókorát, és Cris, aki eddig csak távolról figyelte, végül megunta.

- Nem vakulsz még meg itt a sötétben?

Végre a fiú is felfigyelt a jelenlétére.

- Nem megy... Nem sikerül, mindegy, mennyit erőlködök.

- Miért nem állsz meg egy kicsit pihenni?

Néhány perc múlva a pályához tartozó kis sufniban ültek egy forró tea mellett, és Rad végre be kellett ismerje, hogy majd megfagyott. Ahogy a mellettük álló kályhában lobogó lángokat nézte, Cris kissé a semmiből szólalt meg.

- Nem mindig fogod a padot koptatni.

- Dehogy nem... az edző és a bátyán sosem fog játszani hagyni.

- Én nem így hallottam.

Ahogy felnézett, Rad láthatta, hogy beszélgetőtársa mosolyog.

- Hogyhogy?

- Azt hallottam, hogy te leszel a cserém ettől a meccstől.

Még igen titokzatosan közelebb hajolt, pedig ezen a helyen igazán nem hallgatta ki őket senki.

- Elmondjak neked egy titkot?

- Mit?

- Az otthoni csapatomban én is folyton a padot koptattam.

- Nem... !

- Pedig de. És érdekes módon itt alapemberré léptem elő.

Rad kicsit idegesen csóválta a fejét.

- Nekem az sosem fog menni.

- Elárulok még egy kis titkot: a bátyád javasolta, hogy te légy a cserém.

Na most pattant ki a fiú szeme.

- Mi?!

- Jól hallottad.

Egy darabig megint hallgattak, és Rad kicsit még mosolygott is. Cris még a tűz felé intett.

- Látod a tüzet, ahogy néha lecsillapodik, és csak a sistergést lehet hallani?

- Aha...

- Olyankor a nedvesebb fadarabokba kap bele a tűz. Csak lassanként gyulladnak lángra, mert előbb a víznek el kell párolognia. Ilyen vagy te is, egy nedves gally, amiben csak akkor tombolhat az igazi tűz, ha a kétségeit, a félelmeit, a vizet, hagyja elpárologni. Csak akkor tombol majd az igazi tűztornádó.

OO~~~OO~~~OO

Rad akkor még nem értette, de most kezdett felsejleni benne az igazság.

- Jövök még neked egyel azért, amit mondtál, Cris!

És már vetette is magát a labda után, de valahogy mégis Magnus előtt kötött ki. Ahogy körülnézett, láthatta, hogy Renát ketten is közelről vigyázzák, de csak eleresztett egy magabiztos vigyort.

- Okos, de nem eléggé!

A mozdulat, ahogy felugrott, és bal lábbal felfelé, jobbal pedig lefele csapott egyet egy fordulat közben a levegőben, mire szabályos köd szállt fel, amiben mintha egy szempár villogott volna, a labda felpörgött, és ahogy a dermesztő szél kíséretében Magnus kapura küldte, egy hatalmas Hópárducot véltek többen is üvöltve száguldani a kapu felé.

- Párduc hóvihar!

A védők hiába is mozdultak, Dannynek pedig reagálni nem volt elég ideje, olyan gyorsan játszódott le mindez.

- Góóól! Újra vezet a Borealis!

Mindenki döbbenten meredt a kapuban heverő labdára.

- A rohadt életbe...

- Ez durva...

A játék folytatódott, és a földi csapat egyszerűen képtelen volt a kapu közelébe jutni, Ed és Tonio pedig hiába puffogtatták el az összes puskaporukat, tűzerőben nem voltak elég magas szinten.

- Most mi legyen?

Ed teljesen tanácstalannak tűnt, mind Adrian, mind Rad fogásban volt, és a többiek is szenvedtek a védők gyűrűjében.

- Ed!

Hirtelenjében Cris maga nyújtott segítőkezet a vonalon túlról. Masaakira mutatott, aki mélységből érkezett, egy expresszvonat sebességével.

- Megy!

És tökéletesen tálalta a japán fiú elé, aki teljes sebességgel száguldott a kapu felé, és az oldalvonalon túl állóknak talán a szeme káprázott, mikor azt vélték látni, hogy egy hatalmas fehér farkas rohan a nyomában.

- Fenrir...

- Micsoda?

A meglepetés mindkét részről nagy volt Torke megjegyzésére.

- Fenrir... A legendás farkas, az északi erdőségek mitikus ura...

Ez viszont már mindenkinek tetszett. Az egyik védő épp becsúszott, ami nyomán, a talajon hosszú jégösvényt hagyva maga mögött.

- Dermesztő becsúszás!

Masaaki nagy ívben átugrotta azonban, és a levegőben rúgott nagyot a labdán, ami száguldott is a kapu felé, nyomában a farkassal, ami acsarkodva rontott neki a kapusnak, miközben vérfagyasztó üvöltést hallatott.

- Góóól! Elképesztően nagy gól!

És valóban, a védőknek esélyük sem volt útját állni, a kapust pedig egész egyszerűen magával sodorta a labda a kapuba.

- Ez az!

A földi csapat ezzel egyenlített, és a meccs megint kezdődhetett elölről. A következő 10 percben ide-oda billegett a mérleg nyelve, újabb gól nem született. Ment a birkózás a pálya közepén, és megint Masaaki előtt nyílt meg az út, szinte tisztán mehetett a kapuig.

- Hadd szóljon! Legendás Farkas!

Torke magyarázatát hallva Liz rögtön el is nevezte Masaaki új technikáját, és igen találó is volt ez a név. A felé száguldó illúziótól még a kapus is megrémült, és még mozdulni sem tudott.

- Góóóóól! Védhetetlen lövésből születik egy óriási gól! Ezzel már a földi csapat vezet!

Magnus megmosolyogta ezt a csodás gólt, és még halkan odaszólt valamit a köré gyűlő társainak.

- Vajon mire készülhetnek?

- Nos, már nem sok van hátra. szerintem átmennek teljes lerohanásba.

És valóban így történt. A Borealis minden erejét bevetve támadott, és egy óvatlan pillanatban Magnus egyedül maradt Dannyvel szemben.

- Rajta, Párduc Hóvihar!

Danny kinézett a pad felé, és mosolyogva morogta az orra alá.

- Akkor ideje kipróbálni.

Az ég felé emelte a jobbját, mint az Isteni kéznel, de a kéz ezúttal ökölbe szorult. Nagy lendületet vett olyannyira, hogy olyan tartást vett fel, mint aki teljes erővel el akar dobni egy baseball labdát, majd ezt engedte szabadon egy jó kiadós lendítés után az ököl elindult pörögve, és a labdával találkozott, az erők egyenlővé váltak, de végül Danny bizonyult erősebbnek, és a játékszer repült vissza a mezőnybe.

- Az Igazság Ökle!

És egyenesen Radhez került a laszti, aki körülnézve csak azt láthatta, hogy egy szinte áthatolhatatlan védőfal tornyosul előtte, és passzolni sem volt kinek.

- Előre!

A pad felől jött ez, és ahogy kinézett, láthatta, ahogy a lányok vadul integetnek neki, hogy ne álljon meg.

- Már csak pillanatok lehetnek hátra...

Ennyit hallott a kommentátorok mondandójából, és hirtelen megérezte azt a bizsergést, ami akkor tört rá, mikor feltámadt a becsvágya, és felülkerekedett a félelmein.

- Akkor rajta.

Mivel egyedül maradt, így egyedül kellett leküzdjön 3 jól megtermett védőt.

- El az útból!

Az első védőt könnyed mozdulattal elküldte, majd a másodikat egy esernyővel átemelte, átcsúszott a lábai között, majd az épp becsúszó harmadik elől felkapta a labdát, egészen magasra, majd ment is utána, miközben a levegőben pörögve egy szabályos tűzorkánt kavart maga körül, majd félig oldalra dőlve küldte kapura.

- Tomboljon a Tűztornádó!

És a labda a lángoló forgószél kíséretében vágódott a kapuba a kapussal együtt, aki hiába használta a kristály pajzsot, esélye sem volt hárítani.

- És bent vaaaaan! Ezzel már végleg eldőlt.

És a hármas sípszó végleg le is zárta az ügyet.

- Sikerült!!!

Rad önmagából kikelve ünnepelt, előbb Crist, majd sorban mindenki mást körbecsókolt a pad környékén, aki csak lány volt, még Claret is, akit felkapott, és meg is forgatott a levegőben, végül megállt Juanita előtt, aki csak csendben ingatta magát, de végül ő is megkapta a puszit, ami után mindketten fülig vörösödtek. Hihetetlen volt az öröm, ami az egész csapatot elöntötte, és teljes mámorban ünnepeltek.

Három nappal később aztán mind búcsúztak az itt szerzett barátaiktól. Torke és Magnus maradtak utoljára.

- Köszönjük a csodás meccset!

Magnus csak bólogatott de Torke még lökött rajta egyet.

- Gyerünk fiam, add oda nekik!

- Rendben, apa.

Erre néztek csak igazán nagyot mindannyian, csak a három gyerek mosolygott jót. A náluk alig idősebb, negyed-arrusi fíú közben a nyakakában lógó sálat oldotta le a nyakából, és átnyújtotta Radnek.

- Ezt még a nagymamámtól kaptam. Vigyázz rá!

Rad bólintott, és természetesen a saját nyaka köré tekerte, és Juanita gondosan megigazgatta neki.

- Köszönöm... Épségben visszádom majd!

- Ez a legkevesebb.

Anuké ott ágaskodott Magnus lábánál, aki megsimogatta végre.

- Megint elmegy egy trónörökös...

Ezzel nyilván az alfa hímre gondolt, Anuké apjára, de végül mosolyogva folytatta.

- Igazából, a Feirharrén, ahol most nevelőszülőkkel élek, nekem is van egy kutyám. Igaz nem apám nevelése, de nagyon jó pajtás.

Végül Juanita kezét fogta meg, aki leguggolt mellé.

- Ígérd meg, hogy vigyázol majd rá!

- Hárman is fogunk vigyázni rá! Megnyugodhatsz!

Magnus bólintott, de még volt pár szava Radhez.

- Nem egyszerű először pályára lépni, igaz?

- Nos...

- Ne aggódj, mind el kell, kezdjük valahol! Anno, mikor én először beálltam, akkora öngólt fejeltem, ha nem is szándékosan, hogy csak úgy zörgött a háló...

Elnevette magát erre, ön-ironikusan beismerve, hogy egy csapatkapitány is padmelegítőként kezdi néha.

- Csak azt akarom mondani, hogy ez még csak a kezdet volt. minden jót a folytatáshoz!

És megint csak Rađel fogott kezet, majd mindketten hátraléptek, intettek és nem is soká már egyedül is voltak.

- Remélem, sikerül, amire vállalkoztak!

 Apja ezen megjegyzésére Magnus is mosolyogva bólogatott.