Az indulás előtt
Mind egy kerek teremben találták
magukat, aminek fém falaiban kéken világító áramkörök futottak körbe, felülről
ugyanilyen kék színben ragyogó világítótestek szolgáltatták a megvilágítást,
amiket jobban megnézve kiderült, hogy kristályok, amik a rajtuk keresztülfolyó
elektromosság miatt világítottak ebben a lágy fényben. Egy emelvényszerűségen
álltak, amin az áramkörök koncentrikus köröket alkottak.
- Isten hozott titeket a Thalos 8
fedélzetén! Mostantól ez lesz a mobil főhadiszállásunk.
Zan elindult az egyik folyosóba a
többiekkel a nyomában. Jó darabig csak mentek előre, miközben idegen népekhez
tartozó idegenek mellett haladtak el. Volt, akivel Zan még váltott is néhány
szót egy még idegenebbnek tűnő nyelven.
- Kik voltak ezek?
- Ők a hajó legénységéhez tartoznak.
Amit azonnal észrevettek, hogy a
legénység tagjai mind szürke kabátot és fehér trikót viseltek, Zan ugyanezt
feketében, és vörös trikót.
- Az első, amit megmutatok, az
edzőközpontunk lesz.
Amit ő edzőközpontnak nevezett, egy
hatalmas, üres terem volt.
- Itt utasításokkal lehet kezelni
mindent. Futóedzés!
A végét már fennhangon harsogta, mire
a padló megnyílt és futószalagra emlékeztető alkalmatosságok emelkedtek fel.
- Ilyen módon nem lesz szükség
futópályára. A nehézség 10 szinten állítható, a könnyed kocogástól, egészen a
kemény hegymenetig. Labdás edzés!
A következő beállítási lehetőség
valóban egy labdás edzésre emlékeztetett, minden felszerelésével, bójákkal,
rengeteg labdával, akadályokkal, és...
- Ez meg mi akar lenni?
- Olyan, mint egy ágyú.
Zan megpaskolta a valóban ágyúra
emlékeztető szerkezetet, aminek a tetején több tucat labda volt egy kosárban.
- Ha láttatok már teniszben, vagy
baseballban adogatógépet, ez azoknak a nagy testvére. 15 fokozatban állítható,
ebből az első kilenc a bemelegítő erősség. Akar valaki próbát tenni?
Vagy hatan jelentkeztek szinte
azonnal, köztük a két hálóőr is. Az első próbálkozó Adelmo volt, aki 10-es
erősségen ugyan kicsit fájdalmasan, de mellel állította meg. A második Ed volt,
aki sziklakeményen állta útját a játékszernek. Cris azért visszább vetetett a
nehézségből, de 7-es szinten könnyedén blokkolt. Masaaki merészen egészen
12-ig rakatta a lécet. Fejjel blokkolt, majd egy kicsivel hátrébb landolt a
hátsóján.
- Woo! Ez ütős volt!
Még Liz is odaállt, és 6-os
nehézségen egész ügyesen kezelte a dolgot. Dannynél nem is volt kérdés, hogy
15-ig meg sem áll a mutató, és nem is okozott csalódást, biztos kézzel fogta
meg.
- Na és neked?
Philip egy darabig tűnődött, de
eszébe jutott, hogy ő még közelébe sem jutott a jóval erősebb kollégájának, de
próbára akarta tenni magát.
- Maradjon!
Zan bólintott, és már durrant is a
kilövő. Philip megvetette a lábát, majd kitárt tenyerekkel fogadta a labdát,
ami vadul pörgött. Érezte, hogy nem fogja tudni megtartani, de elengedni sem
akarta, balszerencséjére, mert a következő pillanatban már az arcával
találkozott össze, jókorát lökve rajta, és el is terült a földön.
- Philip!
Négyen is odarohantak de már
tápászkodott is fel.
- Ajj, ez kemény volt...
Szerencsére nem volt nagy baja, csak
szédült egy kicsit.
- Azt hiszem, ennyi elég is lesz.
Utánam!
Zan egy nagy terembe vezette őket,
ahol már a berendezésről tudták, hogy csak az étkező lehet. A dologra már csak
feltette a koronát az isteni illatok egész áradata.
- Megjöttetek végre!
Juanita, Syriane és Freya köszöntötte
őket. Juanitát még Syriane ragadta el a többiektől, mikor megérkeztek, és a
három lány most egyforma egyenruhában feszített: Királykék szoknya, fehér blúz,
és egy vörös kendő, amit a teljesen begombolkozott Freya rendeltetés szerűen
viselt, míg a két kisebb lány csak a nyaka köré tekert.
- Ej, de csinosak vagytok, lányok!
Adrian elismerő megjegyzésére Freya
csak elvörösödött, míg a két ifjonc nagyot kacagott.
- Vegyétek ezt egy kis
meglepetésként, mivel egy női tagja sincs a legénységnek, a lányok úgy
döntöttek, hogy megmutatják nektek ezt a fajta öltözetet is.
Zan magyarázatára azért Liz epésen
megjegyezte.
- Azért remélem nem kell nekünk is
ezt viselnünk majd!
Zan ezt is meghallotta, és Freyával
váltottak néhány halk szót, majd a lány mosolyogva átvette tőle a szót, míg ő
távozott.
- Isten hozott titeket a hajó
étkezdéjében! Miközben itt a legmegfelelőbb táplálékot és kiegészítőket is
megkaphatjátok minden nappal, lehetőség nyílik a galaxis összes konyhájának
kipróbálására is.
Ezek után a menet elérte az utolsó
állomását is, a szállásokat.
- Gondolom mind hozzászoktatok már,
hogy egy helyen, egymás közelében éltek, egymás melletti szobákban, így remélem
nem bánjátok majd, ha itt is így lesz ez. Mindenkinek saját kabin jár, amit úgy
rendeztek be, ahogy nektek tetszik.
Emellett, mielőtt még egy kis
távirányítóval kinyitotta volna az összes ajtót, még hozzá tette:
- Egy apró meglepetés vár rátok a
szobáitokban, amit ugyanúgy osztottunk fel, mint amihez már hozzászoktatok.
Ezzel egyetlen gombnyomással minden
ajtó zárszerkezete kinyílt, és a mellettük lévő kapcsolótáblán is egy apró led
zöldre váltott.
- Nos, rendezkedjetek be! 2 Megaciklus
múlva találkozunk!
Sergei kicsit zavartan hajolt oda
Adrianhoz.
- 2 mi múlva?
- Óra. Délben találkozunk az ebédnél.
Sergei nevetve csapott a homlokára.
- Na jó, akkor foglaljuk el azokat a
szobákat!
Dannynek mondania sem nagyon kellett,
a gombnyomásra nyíló ajtók mögött már jóformán mind el is tűntek, és csak a
szokásos trió maradt, akik csak egymásra néztek, és már nevettek is. Mind
olyanok voltak, mint a gyerekek az édességes pult előtt, és épp ilyen
izgatottan léptek be a szobáikba is. Bent elsőnek is a hatalmas tér lepte meg őket, amit a berendezés
látszólagos hiánya tetézett. Ahogy belépett
Danny persze azonnal észrevette a kapcsolótáblát, amin érintéssel
lehetett kiválasztani a kívánt bútorokat, és angol használati utasítást is
adtak hozzá.
- Ezek mindenre gondoltak...
Danny jó ízűen nevetett, ahogy a
bőröndjéhez lépett, de meglepve tapasztalta, hogy üres, és csak egy cetli volt
benne, miszerint a dolgait már kicsomagolták, és hogy a meglepetés a
szekrényben vár rá.
- Akkor lássuk!
A szekrény opció kiválasztására a
szoba baloldali falán először egy vízszintes, nagyjából egy méteres hosszúságú
fénycsík jelent meg, majd tovább haladt lefelé két oldalt, amíg oldalt össze
nem ért, ezzel egy 2x1 méteres oldalhosszúságú téglalapot alkotva, ami szép
lassan kiemelkedett a falból, ami mellesleg üreges volt, és a legyezőszerűen
összehajtogatott tárolórekeszek szépen
kinyíltak, felfedve a már helyükre pakolt ruhákat. De az első volt a
meglepetés: különlegesen finom, mégis erős, Dannynek ismeretlen anyagból
készült melegítő, aminek bélése is volt, amit könnyen ki lehetett venni, és
visszatenni sem volt nehéz. Nyilván a szabó arra az eshetőségre is gondolt,
hogy netán hidegebb éghajlatra érkeznek majd egyszer.
- Wow... Eszméletlen...
A felsőrész alul fehér volt, egészen
a viselője mellkasáig , ahol egy, a hónaljánál hullámszerűen fölfelé hajló, a
háton pedig V alakban összefutó aranycsík választott el az égszínkék mellkasi, és
kar résztől. A nadrág ugyanilyen kék volt, oldalt fehér csíkokkal, és
mindkettőre aranycérnával hímezték rá a gazdája monogramját.
- Te jó ég... Ez elképesztő...
Csak a fekete pólót hagyta magán, és
szélsebesen átugrott a kényelmes melegítőbe, és a hozzá előkészített cipőbe,
amin semmilyen márkajelzés sem volt, csak a melegítő gallérjához hasonlóan, a
nyelvére egy Arannyal hímzett A iniciálé. Mikor Danny kilépett végül a
szobájából a két óra elteltével, mindenki más, még Liz és Katsurou is épp így
volt öltözve, épp csak a két kislány maradt meg a csinos rucijában.
- Atya ég... Ez...
Freya könnybe lábadt szemekkel
fogadta őket az étkezőben.
- Mi az, Freya?
- Áh, nem érdekes. Csak jó rátok
nézni, ennyi az egész.
- Azért nem kellene így
elérzékenyülni!
Tonio kicsit nyers megjegyzésére a
társai mind metsző pillantást vetettek rá.
- Mi van? Valami rosszat mondtam?
Az étkező gyakorlatilag üres volt,
így csak olyan volt az egész, mint valami zártkörű parti. Freya csak az ő
kedvükért az arrusi konyha, sokak szerint igen erősen a földihez hasonló fogásait
főzette és süttette meg.
- Az első fogás Draener, vagyis egy,
az Arruson termelt és válogatott zöldségekből készült leves. Jó étvágyat!
A leves maga valóban olyan volt, mint
egy hagyományos zöldségleves, amiben mindenki csak találgatta mi micsoda, de
összességében mind elégedetten fogyasztották a hagyományosan fatálkában tálalt
étket, ami remek indítás volt.
- A második fogás Mysreat, azaz
különleges fűszerekben pácolt Treavr hús, Mdaqk öntettel és vegyes
zöldségkörettel.
A jókora tányéron feltálalt étel nem
csak látványra volt elképesztő, de az íze is fenséges volt. Az öntetről Max
azonnal megállapította, hogy a barbecue szósz, és a curry között állhat
félúton. Adrian azért még valamire rá akart kérdezni, de Freya szokás szerint
olvasott a gondolataiban.
- A húst egy, az Arruson mára már
telepeken tenyésztett madárféléből vették hozzá.
Erre Martin szúrt közbe egy rosszmájú
megjegyzést.
- Remélem nem Madárinfluenzás...
Freya kitűnő hallását ez sem
kerülhette el.
- Természetesen nem. Az ilyen jellegű
földi betegségek sosem juthatnak el az Arrusra.
Ezt mindenki nagy megnyugvással
hallgatta, és miután mindenki jól belakott, még hátra volt a desszert.
- A desszert pedig Dryefad, ami
nyilván nektek is feltűnik majd, hogy nagyban hasonlít ahhoz, amit ti pitének
neveztek.
Ami azt illeti, valóban volt
hasonlóság, de a töltelék ismeretlen gyümölcsökből állt, de nem is zavartatták
magukat, mert az íze mennyei volt. Miután mind degeszre tömték magukat, már a
kényelmes melegítő is szűknek tűnt. Arra a napra mind pihenőt kaptak, amit mind
egyedien töltöttek. A többség a szobájában pihent, vagy épp amit csinált,
Adrian Freyával volt valahol, Danny és Liz kihasználta a tényt, hogy a Föld még
elérhető közelségben volt, és egy csendes sétára indultak, míg Philip az
edzőteremben izzadt. Csak a két kislány sétálgatott a hajó folyosóin. A
folyosók mind szabályos hatszög alakúak voltak, a falak fémből, amin csak a
világítás, és a gumiszerű anyagból készült, a lépéseiket elhalkító anyagból
készült szőnyeg hozott némi változatosságot. Syriane mindent megmutatott Juanitának
a hídtól, a szállásokig, míg végül a hajó alsó fedélzetére jutottak.
- Pontosan miért jöttünk ide?
- Mert olyat mutatok neked, hogy még
a szavad is eláll.
Ahogy az ajtó kinyílt előttük,
Juanita elé valóban lélegzetelállító látvány tárult: Egy szinte teljesen
üvegből álló szobában találta magát, aminek a padlójában a Földet, maga elé
nézve a Napot és mindegy merre nézett, mindenfelé a csillagokat látta.
- Ez... Ez egyszerűen gyönyörű!
Syriane mosolyogva bólogatott, és
mindketten letelepedtek. A kamra, ahol voltak, a hajó orrának legalján volt, ás
úgy is nevezték, a kilátó.
- Ez annyira gyönyörű!
- Ugye? Én is mindig ide jövök, ha
rossz kedvem van, vagy szomorú vagyok.
- És most?
- Csak meg akartam mutatni a
birodalmamat.
Syriane sorra végigmutogatta az
összes általa ismert csillagot, és mesélt is az ott átélt kalandjairól.
- Na és az ott?
Juanita egy nagy, ragyogó, kék
csillagra mutatott, amire Syriane mosolya hirtelen eltűnt.
- Mi a baj?
- Semmi, csak...
Juanita rémülten látta, hogy két
hatalmas könnycsepp gördül le a kis barátnője arcán.
- Csak nem... ?
- De... Az Aryamholdt. Az otthonom,
az Arrus is akörül kering.
Juanita átölelte a zokogó társnőjét,
emez meg minden bánatát elsírta neki, mire azt érezte, hogy a sírás rá is
átragad, és nem olyan soká már ketten itatták az egereket. Hirtelen nyílt az
ajtó, és Zan lépett be.
- Szóval itt vagytok?
Mikor meglátta a két kisírt szemű
kislányt, csak megcsóválta a fejét.
- Hányszor mondtam már neked, hogy ne
traktálj másokat az állandó nyavalygásoddal?
Syriane erre felkelt, és elment
vissza a szállások felé, de még egy darabon a könnyeit törölgette. Zan is éppen
menni akart, de Juanita elkapta a dzsekijét.
- Megállj, hallod! Nem is sajnálod a
saját kishúgodat?
Zan kirántotta a kezéből a kabátja
csücskét, de a temperamentumos kislány nem hagyta magát.
- Miért nem válaszolsz? Már az is
baj, ha elsírja a bánatát valakinek?
Zan egy pillanatig töprengett, majd
intett, hogy kövesse, és egészen az étkezőig meg sem állt, ahol egy pohár
színes folyadékot tett le elé, aminek elég bizarr színe volt.
- Ez mi?
- Felétek gyümölcslének mondják, bár
ez nem földi gyümölcsből készült.
Juanita kicsit gyanakodva szaglászta,
de édes illata volt.
- Igyál csak! Nem méreg.
Juanita még mindig gyanakodva ugyan,
de belekortyolt és mire észbe kapott, az utolsó cseppig ki is itta.
- Ez isteni volt!
Zan kedélyesen mosolyogva bólogatott.
- Olvastam egy könyvben, hogy a gyerekek
szeretik az édességeket. Ráadásul ez még egészséges is, tele vitaminokkal és
ásványokkal.
Juanita megértően bólogatott, de
azért még hozzátette.
- Syriane is kap tőled néha ilyen
kedvességeket? Vagy csak a fölösleges szigort, és a lekezelő stílust?
- Természetesen azt kapja, amit
megérdemel, és ami jó neki.
- De ez nem egyenlő a kedvességgel..
A szeretet megnyilvánulásaival!
Zan idegesen megrándította a vállát.
- Csak hogy tudd, Freya és én vagyunk
a gyámjai, így a nevelése is a mi nem kis feladatunk lett.
- Igen, de nem csak szigorral és
szemrehányásokkal lehet nevelni!
Zan dühösen fújt egyet.
- Csak nem panaszkodott?
- De igen, és én tudom is, mi a baj.
Túl keményen fogod. Jó, tény hogy kell egy kis szigor, de nem ennyi! Ha
hallottad volna, hogy sír, hogy mik járnak a fejében... Szerintem te is
kiakadnál.
Zan csak elképedten hallgatta
mindezt, és kezdte kínosan érezni magát.
- Nem akarod néha önfeledten
szórakozni látni? Nem akarod, néha hallani, ahogy az élményeiről mesél? Nem
akarod, hogy azt mondja neked csak úgy, minden ok nélkül, hogy szeret?
- De...
Egy feleannyi idős kislány oktatta ki
Zant, ami már több mint kínos volt. Pont ő akarja kioktatni, hogy hogyan
viselkedjen a saját testvérével?
- Emlékszel még, milyen jól érezte
magát a strandon? Mert hagytad magad meggyőzni, hogy szabadabb legyen! De ez velünk
volt, amikor húsz-egynéhányan együtt lógattuk a lábunkat. Neki más kell, és ez
te vagy!
Zan még inkább elszégyellte magát.
Azt mégis el kellett ismerje, hogy a kelleténél talán tényleg szigorúbb volt.
Tény volt, hogy csak Freya nyomására enyhült meg néha, de az sem tartott
sokáig. Megadóan horgasztotta le a fejét, és így folytatta.
- Tudod, tettem egy ígéretet,
miszerint megvédem őt, amíg vissza nem térhetünk a családunkhoz.
- Tudom, ezt Freya mesélte, de azzal
semmivel sem véded kevésbé, ha a testvére vagy, és nem az apja próbálsz lenni!
Zan kicsit nehézkesen, de csak
bólintott végül.
- Na és mit kellene csinálnom?
- Van egy példa, amit követhetsz.
- A bátyád?
- Igen! Kezdd az alapoktól! Légy
kicsit lazább, mosolyogj többet! Tudod milyen helyes fiú lennél, ha
mosolyognál, és nem ilyen fancsali képet vágnál?
Zan erre fülig vörösödött, és ahogy
belegondolt, milyen idilli, milyen kedves és megható látványt nyújtottak a
Torres testvérek sokszor, még ő maga is nagyot nyelt.
- De mit csináljak?
- Vidd el kirándulni, szórakozni!
Sőt, vidd el vidámparkba! Tudok is egy isteni helyet, amitől eldobjátok az
agyatokat! Vegyél neki játékot, édességet! Mutasd meg neki, mennyire szereted!
Egy csomó könyvet olvastál gyereknevelésről, nem? Nem volt egyikben sem olyan,
hogy a gyerekeknek sok-sok szeretetre is szükségük van?
- De igen... De...
- Nincs de! Légy végre a testvére és
ne a testőre!
Másnap
reggel aztán a csapat újabb vendégeket várt, akik szintén velük utaztak: Minori
és újságíró barátja érkezett ugyanis.
- 3-2-1 és
érkeznek!
Katsurou
kíséretében érkeztek meg, és Freya el is indult körbevezetni őket, a többiekkel
a nyomában, és csak Adrian, Juanita, Zan és Syriane maradtak a transzporter
teremben.
- Err...
Syriane...
A kislány
csak felsandított a bátyjára.
- Mit szólnál,
ha ma nem csak ülnénk itthon?
Most már
felemelte a tekintetét, és epedve várt, mit fog mondani.A háta mögül Juanita
súgott hangtalanul.
- Mi lenne,
ha inkább...
Egy kicsit
nehezen olvasott szájról, de csak kinyögte végre.
- Mondjuk...
Vidámparkba mennénk?
Syriane szemei
egyre nagyobbra kerekedtek, az arcán a meglepetés pedig szép lassan széles
mosollyá kerekedett. Juanita minden jó mókáról mesélt neki, amit ha nem vigyáz,
még kihagyhat, és ezek közül a vidámpark volt az egyik.
- És milyen
fura egybeesés, hogy mi is épp oda készülünk, nem bátyó?
A Torres
testvérek ezt már előre lebeszélték Zannal, akinek csak annyi volt aznap a
dolga, hogy mindenben a kishúga kedvében járjon.
- Mi lenne,
ha együtt mennénk?
Ez nem is
lehetett kérdés, és néhány perccel később már távoztak is. Senkinek sem tűnt
fel, hogy nagyjából ugyanekkor egy ismeretlen személy érkezett a Thalos 8
fedélzetére.
Ami az
aznapi programot illette, Juanita mindent előre eltervezett, és Syrianenak még
fogalma sem volt, mi vár rá. A két kislány kart karba öltve érkezett meg a
vidámparkba és egy gyors pillantást vetettek a park igen szellemesen megrajzolt
térképére, amiről millió és egy óriási
szórakozást ígérő játék és látványosság várta őket.
- Gyerünk!
A két
legkisebb már rohant is előre, hogy sort álljon a hatalmas körhintánál, ami
amúgy barokkosan volt díszítve, elefántcsont és arany színekben pompázott. A két kislány perceken belül már fentről
integetett, Juanita egy mívesen megmintázott ló nyergéből, Syriane pedig egy
mesés kis hintóból.
- Te jó ég,
mire vállalkoztam én?
Adrian csak
biztatásként lökött egyet a kissé elkeseredettnek tűnő társán.
- Ugyan!
Próbáld már elengedni magad! Ma csak a szórakozással kell törődnöd!
A nap
hihetetlen sebességgel telt, és Zan azon kapta magát, hogy valójában is jól
szórakozik. Jó darabig bolyongtak a tükrök házában, kipróbálták a híres Viking lengést, amiben
egy hatalmas viking gálya lengett oda-vissza elképesztő , majd 30 méteres
kilengésekkel. A két kislány végignézte, ahogy két fiú a Szabadesésen utazik, amire őket nem engedték
fel.
- Atya ég!
Zan végig
üvöltötte a lefelé utat, amit szédítő sebességgel tettek meg, mielőtt épp
időben lefékeztek volna.
- Megvagy!
Zan
megadással tűrte, hogy a kishúga már negyedszer találja el a Laser Fight nevű
játékban, ahol egy sötét útvesztőben kellett egymásra lövöldözni tapadós
lövedékekkel, amik amennyiben találtak, a mellény zöld fénye vörösre váltott.
Megadom
magam!
Zan feltett
kézzel térdre rogyott, de még a kislány után kapott, meglepve őt, nem is
kicsit.
- De
magammal viszlek!
Syriane
sikítva kacagott és Zan a hátán cipelte ki a világosra. A hullámvasúton már
mind visítva utaztak, és Zan örömmel látta, hogy húgocskája önfeledten
szórakozik. Ő maga is el kellett ismerje, hogy Juanita hiába volt fele annyi
idős, mint ő, mégis bölcs tanácsot adot neki. Az ebédet a park kis éttermében
költötték el majd jöhetett a vattacukor, dodzsem, amit még maga Zan is őrülten
élvezett, és legutoljára a hatalmas, zárt kabinos óriáskerékre ültek fel. Zan
nyugodtan megnézhette magának az életteli kislányt, aki most ragyogott a
boldogságtól, a mosoly az arcáról pedig nem akart eltűnni, miközben ámulva
nézte az alant elterülő tájat. A vidámpark maga egy hegyoldalban feküdt, így
mindent látni lehetett, köztük az alant elterülő tájat is, ahol a zöld mezőn
túl még látszott az alant elterülő város egy csücske.
-
Gyönyörű...
- Az...
A látvánnyal
betelni képtelen , a boldogságtól majd kicsattanó húga láttán Zan rájött, hogy
pontosan ez kellett már mindkettőjüknek, egy kis önfeledt szórakozás. Amíg meg
nem elégelte, addig Freya felett is folyton csak atyáskodott, és ugyanezt a
hibát a húgával is elkövette. Freya nem egyszer fel is rótta ezt neki, és
néhány napig nyugalom volt, de aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Egy
nagy sóhaj még elszállt a szélben, mikor leszálltak végül, és mind a négyen
megálltak egy céllövölde előtt.
- Na, mehet
az éves nyeremény vadászat?
- Igen!
Adriant nem
kellett kétszer bíztatni, már fizetett is, és három lövést kapott, hogy
megszerezze a kiválasztott tárgyat, egy hatalmas plüssnyuszit. Az első lövés
hangos csattanással találta el a mozgó kacsafigurát, a második épp a fején
koppant, a harmadik pedig a ráfestett céltábla kellős közepét nyeste telibe.
Három lövés, három találat a mozgó célpontokon.
-
Parancsolj, kislány!
Juanita meg
is kapta a várva várt nyereményét, miközben majd elrepült a boldogságtól. Ahogy
Zan lesandított, láthatta hogy Syriane is épp a legaranyosabb nyereménnyel, egy
bolyhos, fehér plüsskutyával szemezik, aminek nagy barna gombszemei voltak. Ez
olyan nyeremény volt, amire bármelyik kislány vágyna.
- A
kiskutyát nézted ki magadnak?
A kislány
csak bólogatott, Zan pedig megsimogatta a buksiját.
- Na
mindjárt meglátjuk!
Zan
fizetett, a puskát a kezébe adták megtöltve, a három lövéssel kellett hármat
találjon, méghozzá mind a három sorban, miközben különböző sorok más sebességgel
mozogtak. Az elsőt már ki is nézte magának, és ahogy az előbb Adrian is, egy
kicsit fölé célzott, mert a puska csöve kicsit lefelé hordott. Az első lövés már koppant is, és egy kacsa
lebukott a felső sorból. Némi szünet után jött is a második találat.
- Figyeled?
Számol.
És valóban,
Zan ajkai mozogtak, bár nem mondott semmit. Azt számolgatta, milyen ütemben
érik el a célpontok azt a pontot, amit kinézett magának.
-
Tulajdonképpen meddig csinálhatja ezt?
- Amíg a
harmadik lövés el nem pukkan, addig nyugodtan csinálhatja.
Zan hirtelen
abbahagyta, és megnyomta a ravaszt, a kacsa pedig már bukott is le.
- Ez az!
Mikor
Syriane megkapta az ajándékát, még magához vonta Zant, és egy hatalmas puszival
köszönte meg.
- Nagy vagy!
Juanita is
teljes sikerként könyvelte el a kis akciójukat, és most vállba is veregette
Zant. Szinte el is repült az egész nap, mint egy madár, és mikor a két fiú este
ágyba dugta a húgait, még jó ideig folyt arrusi nyelven a beszélgetés, mielőtt
Zan egy nagy cuppanós puszit kapott búcsúzásul, majd a csöpp lány még egy
kicsit incselkedett, mielőtt még átölelte volna a kutyáját, lehunyta a szemét,
és a hosszú, fárasztó, de boldog nap után elnyomta az édes álom. Amit persze
Zan nem tudhatott, hogy ha nem is mindent, de a lényeget Juanita megértette a
beszélgetésükből, és szintén mosollyal az arcán aludt el.
Eltelt két
hét, és lassanként lejárt a fél év, így eljött az idő, hogy megtárgyalják az
esélyeket.
- Minden
bizonnyal mind vártátok már egy ideje ezt a napot, és íme a várakozás véget
ért.
A csapat a
hajó konferencia termében gyűlt össze, ahol egy nagyobb, kerek asztalt ültek
körül. Az asztal valójában egy jókora számítógépes terminál volt. Zan egy darabig gépelt az érintős
klaviatúrán, majd a nem mindennapi 3 dimenziós holografikus kivetítőn özönnyi
csapat logója jelent meg, és körbe keringtek.
- Jézusom!
- Mégis hány
csapata van a birodalomnak?
- Összesen
237 felnőtt és 580 utánpótlás nevelő.
Erre többen
is elismerően füttyentettek egyet.
- És minda
237 csapattal kötelezően ki kell állnunk?
- Nem
feltétlenül. Kihívói joga csak az első 48-nak van, és ha megnyeritek az ellenük
játszott meccseket, ti is kihívó jogot nyertek, amit kisebb csapatok
felprédálására használhattok fel. Ezt erősen javallom, mivel egy kis külön
edzés sosem jön rosszul.
Ezzel
mindenki egyet értett.
- A 48.
helyen az Arqueba Ballistics áll, az első pedig nyilván az Omega Storm.
A sorrend
alapján a sorrendben az Arrus Mydgaard a 14. volt.
- Na és ki a
legesélyesebb, hogy az első kihívónk legyen?
- A 21.
helytől a 2.-ig bárki. Az Omegáig el kell jutnotok. Ők nem hívnak ki senkit,
csak várnak, amíg az összes elővédjüket fel nem őrlitek.
- Amit nem
értek, ha a csapatok mind a birodalom égisze alatt játszanak, miért otthon
játsszák a meccseiket?
Erre már
Freya felelt meg.
- Nyilván
mert ezzel akarják demonstrálni, mennyivel többet tudnak kihozni a csapatokból,
mint odahaza.
Ez kemény
igazság volt, de Zan is rábólintott, vagyis teljes mértékben igaz volt.
- Na és kik
állnak a mi oldalunkon?
- A
jelenlegi élcsapatok közül 11. Köztük az
első lehetséges kihívótok, a Galaciel
Borealis.
- Miért ráz
a hideg, ha csak hallom ezt a nevet?
- Talán mert
a bolygó maga, ahová utaznotok kéne, leginkább egy jókora jégcsapra emlékeztet
még engem is.
Ez nagyjából
mindent megmagyarázott, és egy darabig még spekuláltak a lehetséges első
ellenfél kilétén, mikor egy halk hang félbeszakította őket. Zan azonnal
elkezdett pötyögni a terminálon, majd egy köpenybe burkolózott alak
holografikus képe jelent meg előttük, és egy számukra teljesen ismeretlen
nyelven kezdte el a mondandóját, amit egy valamivel hangosabb hang tolmácsolt:
„Üdvözlöm a
Föld népét!
Tisztelettel
szeretném átadni a Nerus népnek üdvözletét, és egyben csapatunk, a Ghouls
kihívását az Earth Eleven felé.”
A többi már
nem volt fontos, csupán udvariaskodás.
- Szóval a
Nerus? Érdekesen hangzik.
- A Nerus
tőlünk épp átellenesen van, ha a galaxis léptékeiben beszélünk.
- Remek, és
hogy jutunk el oda?
- Emiatt
ugyan nem kell aggódnotok. Majd élőben nézhetitek meg, hogyan hidaljuk át ezt az amúgy nem csekély
távolságot.
Zan ezzel
lezártnak tekintette a gyűlést, és mind mehettek a dolgukra. Délután 2-re
elkészültek aztán az előkészületek, és mind helyet foglaltak a vezérlőben.
- Akkor
kezdjük!
- 1 Perc van
hátra!
- Űrhíd
nyitására készülj!
- Galaktikus
koordináták meghatározása!
- 35
másodperc!
-
Koordináták: 227.385.667
- 20
másodperc!
-
Koordináták lokalizálása kész!
- A híd
nyílik!
Amit nem
láthattak, hogy a hajótesten 3 nagyobb panel nyílik meg, és ezekből 3 ezüst
sugár lövellt ki amik a távolban egyesültek, és előbb egy örvény, majd egy
folyamatosan táguló rés lett belőle, amin könnyedén átfért az egész hajó.
- A híd
nyitva!
- Kész
vagyunk az ugrásra!
A kapitány
megadta az engedélyt az indulásra, és a hajó szép lassan belépett a lyukon, ami
bezárult mögötte. Innentől csak az ezüst és fekete színben villódzó transzteret
látták örvényleni maguk körül, ahogy az űrhídon végighaladtak.
- Jól van.
Innen kezdve 3 óra múlva ott leszünk.
- Na és
mennyi idő lenne, ha nem az űrhidat használnánk?
- Nagyjából
az unokáitok meglátnák az út végét.
Erre már
mind elismerően bólogattak, és mindenki indult volna vissza a dolgára, ám
ekkor hirtelen nyílt a híd ajtaja, és az
egyik legénységi tag vonszolt be valakit a karjánál fogva.
- Fogtam egy
potyautast!
Ez nem is
volt annyira meglepő, mint az, hogy amikor a potyautas végre felemelte a
tekintetét rájuk, nem más volt, mint Danny öccse.