Earth Eleven 10.

Az indulás előtt

Mind egy kerek teremben találták magukat, aminek fém falaiban kéken világító áramkörök futottak körbe, felülről ugyanilyen kék színben ragyogó világítótestek szolgáltatták a megvilágítást, amiket jobban megnézve kiderült, hogy kristályok, amik a rajtuk keresztülfolyó elektromosság miatt világítottak ebben a lágy fényben. Egy emelvényszerűségen álltak, amin az áramkörök koncentrikus köröket alkottak.

- Isten hozott titeket a Thalos 8 fedélzetén! Mostantól ez lesz a mobil főhadiszállásunk.

Zan elindult az egyik folyosóba a többiekkel a nyomában. Jó darabig csak mentek előre, miközben idegen népekhez tartozó idegenek mellett haladtak el. Volt, akivel Zan még váltott is néhány szót egy még idegenebbnek tűnő nyelven.

- Kik voltak ezek?

- Ők a hajó legénységéhez tartoznak.

Amit azonnal észrevettek, hogy a legénység tagjai mind szürke kabátot és fehér trikót viseltek, Zan ugyanezt feketében, és vörös trikót.

- Az első, amit megmutatok, az edzőközpontunk lesz.

Amit ő edzőközpontnak nevezett, egy hatalmas, üres terem volt.

- Itt utasításokkal lehet kezelni mindent. Futóedzés!

A végét már fennhangon harsogta, mire a padló megnyílt és futószalagra emlékeztető alkalmatosságok emelkedtek fel.

- Ilyen módon nem lesz szükség futópályára. A nehézség 10 szinten állítható, a könnyed kocogástól, egészen a kemény hegymenetig. Labdás edzés!

A következő beállítási lehetőség valóban egy labdás edzésre emlékeztetett, minden felszerelésével, bójákkal, rengeteg labdával, akadályokkal, és...

- Ez meg mi akar lenni?

- Olyan, mint egy ágyú.

Zan megpaskolta a valóban ágyúra emlékeztető szerkezetet, aminek a tetején több tucat labda volt egy kosárban.

- Ha láttatok már teniszben, vagy baseballban adogatógépet, ez azoknak a nagy testvére. 15 fokozatban állítható, ebből az első kilenc a bemelegítő erősség. Akar valaki próbát tenni?

Vagy hatan jelentkeztek szinte azonnal, köztük a két hálóőr is. Az első próbálkozó Adelmo volt, aki 10-es erősségen ugyan kicsit fájdalmasan, de mellel állította meg. A második Ed volt, aki sziklakeményen állta útját a játékszernek. Cris azért visszább vetetett a nehézségből, de 7-es szinten könnyedén blokkolt. Masaaki merészen egészen 12-ig rakatta a lécet. Fejjel blokkolt, majd egy kicsivel hátrébb landolt a hátsóján.

- Woo! Ez ütős volt!

Még Liz is odaállt, és 6-os nehézségen egész ügyesen kezelte a dolgot. Dannynél nem is volt kérdés, hogy 15-ig meg sem áll a mutató, és nem is okozott csalódást, biztos kézzel fogta meg.

- Na és neked?

Philip egy darabig tűnődött, de eszébe jutott, hogy ő még közelébe sem jutott a jóval erősebb kollégájának, de próbára akarta tenni magát.

- Maradjon!

Zan bólintott, és már durrant is a kilövő. Philip megvetette a lábát, majd kitárt tenyerekkel fogadta a labdát, ami vadul pörgött. Érezte, hogy nem fogja tudni megtartani, de elengedni sem akarta, balszerencséjére, mert a következő pillanatban már az arcával találkozott össze, jókorát lökve rajta, és el is terült a földön.

- Philip!

Négyen is odarohantak de már tápászkodott is fel.

- Ajj, ez kemény volt...

Szerencsére nem volt nagy baja, csak szédült egy kicsit.

- Azt hiszem, ennyi elég is lesz. Utánam!

Zan egy nagy terembe vezette őket, ahol már a berendezésről tudták, hogy csak az étkező lehet. A dologra már csak feltette a koronát az isteni illatok egész áradata.

- Megjöttetek végre!

Juanita, Syriane és Freya köszöntötte őket. Juanitát még Syriane ragadta el a többiektől, mikor megérkeztek, és a három lány most egyforma egyenruhában feszített: Királykék szoknya, fehér blúz, és egy vörös kendő, amit a teljesen begombolkozott Freya rendeltetés szerűen viselt, míg a két kisebb lány csak a nyaka köré tekert.

- Ej, de csinosak vagytok, lányok!

Adrian elismerő megjegyzésére Freya csak elvörösödött, míg a két ifjonc nagyot kacagott.

- Vegyétek ezt egy kis meglepetésként, mivel egy női tagja sincs a legénységnek, a lányok úgy döntöttek, hogy megmutatják nektek ezt a fajta öltözetet is.

Zan magyarázatára azért Liz epésen megjegyezte.

- Azért remélem nem kell nekünk is ezt viselnünk majd!

Zan ezt is meghallotta, és Freyával váltottak néhány halk szót, majd a lány mosolyogva átvette tőle a szót, míg ő távozott.

- Isten hozott titeket a hajó étkezdéjében! Miközben itt a legmegfelelőbb táplálékot és kiegészítőket is megkaphatjátok minden nappal, lehetőség nyílik a galaxis összes konyhájának kipróbálására is.

Ezek után a menet elérte az utolsó állomását is, a szállásokat.

- Gondolom mind hozzászoktatok már, hogy egy helyen, egymás közelében éltek, egymás melletti szobákban, így remélem nem bánjátok majd, ha itt is így lesz ez. Mindenkinek saját kabin jár, amit úgy rendeztek be, ahogy nektek tetszik.

Emellett, mielőtt még egy kis távirányítóval kinyitotta volna az összes ajtót, még hozzá tette:

- Egy apró meglepetés vár rátok a szobáitokban, amit ugyanúgy osztottunk fel, mint amihez már hozzászoktatok.

Ezzel egyetlen gombnyomással minden ajtó zárszerkezete kinyílt, és a mellettük lévő kapcsolótáblán is egy apró led zöldre váltott.

- Nos, rendezkedjetek be! 2 Megaciklus múlva találkozunk!

Sergei kicsit zavartan hajolt oda Adrianhoz.

- 2 mi múlva?

- Óra. Délben találkozunk az ebédnél.

Sergei nevetve csapott a homlokára.

- Na jó, akkor foglaljuk el azokat a szobákat!

Dannynek mondania sem nagyon kellett, a gombnyomásra nyíló ajtók mögött már jóformán mind el is tűntek, és csak a szokásos trió maradt, akik csak egymásra néztek, és már nevettek is. Mind olyanok voltak, mint a gyerekek az édességes pult előtt, és épp ilyen izgatottan léptek be a szobáikba is. Bent elsőnek is a hatalmas  tér lepte meg őket, amit a berendezés látszólagos hiánya tetézett. Ahogy belépett  Danny persze azonnal észrevette a kapcsolótáblát, amin érintéssel lehetett kiválasztani a kívánt bútorokat, és angol használati utasítást is adtak hozzá.

- Ezek mindenre gondoltak...

Danny jó ízűen nevetett, ahogy a bőröndjéhez lépett, de meglepve tapasztalta, hogy üres, és csak egy cetli volt benne, miszerint a dolgait már kicsomagolták, és hogy a meglepetés a szekrényben vár rá.

- Akkor lássuk!

A szekrény opció kiválasztására a szoba baloldali falán először egy vízszintes, nagyjából egy méteres hosszúságú fénycsík jelent meg, majd tovább haladt lefelé két oldalt, amíg oldalt össze nem ért, ezzel egy 2x1 méteres oldalhosszúságú téglalapot alkotva, ami szép lassan kiemelkedett a falból, ami mellesleg üreges volt, és a legyezőszerűen összehajtogatott tárolórekeszek  szépen kinyíltak, felfedve a már helyükre pakolt ruhákat. De az első volt a meglepetés: különlegesen finom, mégis erős, Dannynek ismeretlen anyagból készült melegítő, aminek bélése is volt, amit könnyen ki lehetett venni, és visszatenni sem volt nehéz. Nyilván a szabó arra az eshetőségre is gondolt, hogy netán hidegebb éghajlatra érkeznek majd egyszer.

- Wow... Eszméletlen...

A felsőrész alul fehér volt, egészen a viselője mellkasáig , ahol egy, a hónaljánál hullámszerűen fölfelé hajló, a háton pedig V alakban összefutó aranycsík választott el az égszínkék mellkasi, és kar résztől. A nadrág ugyanilyen kék volt, oldalt fehér csíkokkal, és mindkettőre aranycérnával hímezték rá a gazdája monogramját.

- Te jó ég... Ez elképesztő...

Csak a fekete pólót hagyta magán, és szélsebesen átugrott a kényelmes melegítőbe, és a hozzá előkészített cipőbe, amin semmilyen márkajelzés sem volt, csak a melegítő gallérjához hasonlóan, a nyelvére egy Arannyal hímzett A iniciálé. Mikor Danny kilépett végül a szobájából a két óra elteltével, mindenki más, még Liz és Katsurou is épp így volt öltözve, épp csak a két kislány maradt meg a csinos rucijában.

- Atya ég... Ez...

Freya könnybe lábadt szemekkel fogadta őket az étkezőben.

- Mi az, Freya?

- Áh, nem érdekes. Csak jó rátok nézni, ennyi az egész.

- Azért nem kellene így elérzékenyülni!

Tonio kicsit nyers megjegyzésére a társai mind metsző pillantást vetettek rá.

- Mi van? Valami rosszat mondtam?

Az étkező gyakorlatilag üres volt, így csak olyan volt az egész, mint valami zártkörű parti. Freya csak az ő kedvükért az arrusi konyha, sokak szerint igen erősen a földihez hasonló fogásait főzette és süttette meg.

- Az első fogás Draener, vagyis egy, az Arruson termelt és válogatott zöldségekből készült leves. Jó étvágyat!

A leves maga valóban olyan volt, mint egy hagyományos zöldségleves, amiben mindenki csak találgatta mi micsoda, de összességében mind elégedetten fogyasztották a hagyományosan fatálkában tálalt étket, ami remek indítás volt.

- A második fogás Mysreat, azaz különleges fűszerekben pácolt Treavr hús, Mdaqk öntettel és vegyes zöldségkörettel.

A jókora tányéron feltálalt étel nem csak látványra volt elképesztő, de az íze is fenséges volt. Az öntetről Max azonnal megállapította, hogy a barbecue szósz, és a curry között állhat félúton. Adrian azért még valamire rá akart kérdezni, de Freya szokás szerint olvasott a gondolataiban.

- A húst egy, az Arruson mára már telepeken tenyésztett madárféléből vették hozzá.

Erre Martin szúrt közbe egy rosszmájú megjegyzést.

- Remélem nem Madárinfluenzás...

Freya kitűnő hallását ez sem kerülhette el.

- Természetesen nem. Az ilyen jellegű földi betegségek sosem juthatnak el az Arrusra.

Ezt mindenki nagy megnyugvással hallgatta, és miután mindenki jól belakott, még hátra volt a desszert.

- A desszert pedig Dryefad, ami nyilván nektek is feltűnik majd, hogy nagyban hasonlít ahhoz, amit ti pitének neveztek.

Ami azt illeti, valóban volt hasonlóság, de a töltelék ismeretlen gyümölcsökből állt, de nem is zavartatták magukat, mert az íze mennyei volt. Miután mind degeszre tömték magukat, már a kényelmes melegítő is szűknek tűnt. Arra a napra mind pihenőt kaptak, amit mind egyedien töltöttek. A többség a szobájában pihent, vagy épp amit csinált, Adrian Freyával volt valahol, Danny és Liz kihasználta a tényt, hogy a Föld még elérhető közelségben volt, és egy csendes sétára indultak, míg Philip az edzőteremben izzadt. Csak a két kislány sétálgatott a hajó folyosóin. A folyosók mind szabályos hatszög alakúak voltak, a falak fémből, amin csak a világítás, és a gumiszerű anyagból készült, a lépéseiket elhalkító anyagból készült szőnyeg hozott némi változatosságot. Syriane mindent megmutatott Juanitának a hídtól, a szállásokig, míg végül a hajó alsó fedélzetére jutottak.

- Pontosan miért jöttünk ide?

- Mert olyat mutatok neked, hogy még a szavad is eláll.

Ahogy az ajtó kinyílt előttük, Juanita elé valóban lélegzetelállító látvány tárult: Egy szinte teljesen üvegből álló szobában találta magát, aminek a padlójában a Földet, maga elé nézve a Napot és mindegy merre nézett, mindenfelé a csillagokat látta.

- Ez... Ez egyszerűen gyönyörű!

Syriane mosolyogva bólogatott, és mindketten letelepedtek. A kamra, ahol voltak, a hajó orrának legalján volt, ás úgy is nevezték, a kilátó.

- Ez annyira gyönyörű!

- Ugye? Én is mindig ide jövök, ha rossz kedvem van, vagy szomorú vagyok.

- És most?

- Csak meg akartam mutatni a birodalmamat.

Syriane sorra végigmutogatta az összes általa ismert csillagot, és mesélt is az ott átélt kalandjairól.

- Na és az ott?

Juanita egy nagy, ragyogó, kék csillagra mutatott, amire Syriane mosolya hirtelen eltűnt.

- Mi a baj?

- Semmi, csak...

Juanita rémülten látta, hogy két hatalmas könnycsepp gördül le a kis barátnője arcán.

- Csak nem... ?

- De... Az Aryamholdt. Az otthonom, az Arrus is akörül kering.

Juanita átölelte a zokogó társnőjét, emez meg minden bánatát elsírta neki, mire azt érezte, hogy a sírás rá is átragad, és nem olyan soká már ketten itatták az egereket. Hirtelen nyílt az ajtó, és Zan lépett be.

- Szóval itt vagytok?

Mikor meglátta a két kisírt szemű kislányt, csak megcsóválta a fejét.

- Hányszor mondtam már neked, hogy ne traktálj másokat az állandó nyavalygásoddal?

Syriane erre felkelt, és elment vissza a szállások felé, de még egy darabon a könnyeit törölgette. Zan is éppen menni akart, de Juanita elkapta a dzsekijét.

- Megállj, hallod! Nem is sajnálod a saját kishúgodat?

Zan kirántotta a kezéből a kabátja csücskét, de a temperamentumos kislány nem hagyta magát.

- Miért nem válaszolsz? Már az is baj, ha elsírja a bánatát valakinek?

Zan egy pillanatig töprengett, majd intett, hogy kövesse, és egészen az étkezőig meg sem állt, ahol egy pohár színes folyadékot tett le elé, aminek elég bizarr színe volt.

- Ez mi?

- Felétek gyümölcslének mondják, bár ez nem földi gyümölcsből készült.

Juanita kicsit gyanakodva szaglászta, de édes illata volt.

- Igyál csak! Nem méreg.

Juanita még mindig gyanakodva ugyan, de belekortyolt és mire észbe kapott, az utolsó cseppig ki is itta.

- Ez isteni volt!

Zan kedélyesen mosolyogva bólogatott.

- Olvastam egy könyvben, hogy a gyerekek szeretik az édességeket. Ráadásul ez még egészséges is, tele vitaminokkal és ásványokkal.

Juanita megértően bólogatott, de azért még hozzátette.

- Syriane is kap tőled néha ilyen kedvességeket? Vagy csak a fölösleges szigort, és a lekezelő stílust?

- Természetesen azt kapja, amit megérdemel, és ami jó neki.

- De ez nem egyenlő a kedvességgel.. A szeretet megnyilvánulásaival!

Zan idegesen megrándította a vállát.

- Csak hogy tudd, Freya és én vagyunk a gyámjai, így a nevelése is a mi nem kis feladatunk lett.

- Igen, de nem csak szigorral és szemrehányásokkal lehet nevelni!

Zan dühösen fújt egyet.

- Csak nem panaszkodott?

- De igen, és én tudom is, mi a baj. Túl keményen fogod. Jó, tény hogy kell egy kis szigor, de nem ennyi! Ha hallottad volna, hogy sír, hogy mik járnak a fejében... Szerintem te is kiakadnál.

Zan csak elképedten hallgatta mindezt, és kezdte kínosan érezni magát.

- Nem akarod néha önfeledten szórakozni látni? Nem akarod, néha hallani, ahogy az élményeiről mesél? Nem akarod, hogy azt mondja neked csak úgy, minden ok nélkül, hogy szeret?

- De...

Egy feleannyi idős kislány oktatta ki Zant, ami már több mint kínos volt. Pont ő akarja kioktatni, hogy hogyan viselkedjen a saját testvérével?

- Emlékszel még, milyen jól érezte magát a strandon? Mert hagytad magad meggyőzni, hogy szabadabb legyen! De ez velünk volt, amikor húsz-egynéhányan együtt lógattuk a lábunkat. Neki más kell, és ez te vagy!

Zan még inkább elszégyellte magát. Azt mégis el kellett ismerje, hogy a kelleténél talán tényleg szigorúbb volt. Tény volt, hogy csak Freya nyomására enyhült meg néha, de az sem tartott sokáig. Megadóan horgasztotta le a fejét, és így folytatta.

- Tudod, tettem egy ígéretet, miszerint megvédem őt, amíg vissza nem térhetünk a családunkhoz.

- Tudom, ezt Freya mesélte, de azzal semmivel sem véded kevésbé, ha a testvére vagy, és nem az apja próbálsz lenni!

Zan kicsit nehézkesen, de csak bólintott végül.

- Na és mit kellene csinálnom?

- Van egy példa, amit követhetsz.

- A bátyád?

- Igen! Kezdd az alapoktól! Légy kicsit lazább, mosolyogj többet! Tudod milyen helyes fiú lennél, ha mosolyognál, és nem ilyen fancsali képet vágnál?

Zan erre fülig vörösödött, és ahogy belegondolt, milyen idilli, milyen kedves és megható látványt nyújtottak a Torres testvérek sokszor, még ő maga is nagyot nyelt.

- De mit csináljak?

- Vidd el kirándulni, szórakozni! Sőt, vidd el vidámparkba! Tudok is egy isteni helyet, amitől eldobjátok az agyatokat! Vegyél neki játékot, édességet! Mutasd meg neki, mennyire szereted! Egy csomó könyvet olvastál gyereknevelésről, nem? Nem volt egyikben sem olyan, hogy a gyerekeknek sok-sok szeretetre is szükségük van?

- De igen... De...

- Nincs de! Légy végre a testvére és ne a testőre!

Zan nem szólt egy szót sem, csak felkelt és távozott. Juanita ha nem is sikerült maradéktalanul meggyőznie, talán annyi összejött, hogy elgondolkodjon.

Másnap reggel aztán a csapat újabb vendégeket várt, akik szintén velük utaztak: Minori és újságíró barátja érkezett ugyanis.

- 3-2-1 és érkeznek!

Katsurou kíséretében érkeztek meg, és Freya el is indult körbevezetni őket, a többiekkel a nyomában, és csak Adrian, Juanita, Zan és Syriane maradtak a transzporter teremben.

- Err... Syriane...

A kislány csak felsandított a bátyjára.

- Mit szólnál, ha ma nem csak ülnénk itthon?

Most már felemelte a tekintetét, és epedve várt, mit fog mondani.A háta mögül Juanita súgott hangtalanul.

- Mi lenne, ha inkább...

Egy kicsit nehezen olvasott szájról, de csak kinyögte végre.

- Mondjuk... Vidámparkba mennénk?

Syriane szemei egyre nagyobbra kerekedtek, az arcán a meglepetés pedig szép lassan széles mosollyá kerekedett. Juanita minden jó mókáról mesélt neki, amit ha nem vigyáz, még kihagyhat, és ezek közül a vidámpark volt az egyik.

- És milyen fura egybeesés, hogy mi is épp oda készülünk, nem bátyó?

A Torres testvérek ezt már előre lebeszélték Zannal, akinek csak annyi volt aznap a dolga, hogy mindenben a kishúga kedvében járjon.

- Mi lenne, ha együtt mennénk?

Ez nem is lehetett kérdés, és néhány perccel később már távoztak is. Senkinek sem tűnt fel, hogy nagyjából ugyanekkor egy ismeretlen személy érkezett a Thalos 8 fedélzetére.

Ami az aznapi programot illette, Juanita mindent előre eltervezett, és Syrianenak még fogalma sem volt, mi vár rá. A két kislány kart karba öltve érkezett meg a vidámparkba és egy gyors pillantást vetettek a park igen szellemesen megrajzolt térképére,  amiről millió és egy óriási szórakozást ígérő játék és látványosság várta őket.

- Gyerünk!

A két legkisebb már rohant is előre, hogy sort álljon a hatalmas körhintánál, ami amúgy barokkosan volt díszítve, elefántcsont és arany színekben pompázott.  A két kislány perceken belül már fentről integetett, Juanita egy mívesen megmintázott ló nyergéből, Syriane pedig egy mesés kis hintóból.

- Te jó ég, mire vállalkoztam én?

Adrian csak biztatásként lökött egyet a kissé elkeseredettnek tűnő társán.

- Ugyan! Próbáld már elengedni magad! Ma csak a szórakozással kell törődnöd!

A nap hihetetlen sebességgel telt, és Zan azon kapta magát, hogy valójában is jól szórakozik. Jó darabig bolyongtak a tükrök házában,  kipróbálták a híres Viking lengést, amiben egy hatalmas viking gálya lengett oda-vissza elképesztő , majd 30 méteres kilengésekkel. A két kislány végignézte, ahogy két fiú a  Szabadesésen utazik, amire őket nem engedték fel.

- Atya ég!

Zan végig üvöltötte a lefelé utat, amit szédítő sebességgel tettek meg, mielőtt épp időben lefékeztek volna.

- Megvagy!

Zan megadással tűrte, hogy a kishúga már negyedszer találja el a Laser Fight nevű játékban, ahol egy sötét útvesztőben kellett egymásra lövöldözni tapadós lövedékekkel, amik amennyiben találtak, a mellény zöld fénye vörösre váltott.

Megadom magam!

Zan feltett kézzel térdre rogyott, de még a kislány után kapott, meglepve őt, nem is kicsit.

- De magammal viszlek!

Syriane sikítva kacagott és Zan a hátán cipelte ki a világosra. A hullámvasúton már mind visítva utaztak, és Zan örömmel látta, hogy húgocskája önfeledten szórakozik. Ő maga is el kellett ismerje, hogy Juanita hiába volt fele annyi idős, mint ő, mégis bölcs tanácsot adot neki. Az ebédet a park kis éttermében költötték el majd jöhetett a vattacukor, dodzsem, amit még maga Zan is őrülten élvezett, és legutoljára a hatalmas, zárt kabinos óriáskerékre ültek fel. Zan nyugodtan megnézhette magának az életteli kislányt, aki most ragyogott a boldogságtól, a mosoly az arcáról pedig nem akart eltűnni, miközben ámulva nézte az alant elterülő tájat. A vidámpark maga egy hegyoldalban feküdt, így mindent látni lehetett, köztük az alant elterülő tájat is, ahol a zöld mezőn túl még látszott az alant elterülő város egy csücske.

- Gyönyörű...

- Az...

A látvánnyal betelni képtelen , a boldogságtól majd kicsattanó húga láttán Zan rájött, hogy pontosan ez kellett már mindkettőjüknek, egy kis önfeledt szórakozás. Amíg meg nem elégelte, addig Freya felett is folyton csak atyáskodott, és ugyanezt a hibát a húgával is elkövette. Freya nem egyszer fel is rótta ezt neki, és néhány napig nyugalom volt, de aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Egy nagy sóhaj még elszállt a szélben, mikor leszálltak végül, és mind a négyen megálltak egy céllövölde előtt.

- Na, mehet az éves nyeremény vadászat?

- Igen!

Adriant nem kellett kétszer bíztatni, már fizetett is, és három lövést kapott, hogy megszerezze a kiválasztott tárgyat, egy hatalmas plüssnyuszit. Az első lövés hangos csattanással találta el a mozgó kacsafigurát, a második épp a fején koppant, a harmadik pedig a ráfestett céltábla kellős közepét nyeste telibe. Három lövés, három találat a mozgó célpontokon.

- Parancsolj, kislány!

Juanita meg is kapta a várva várt nyereményét, miközben majd elrepült a boldogságtól. Ahogy Zan lesandított, láthatta hogy Syriane is épp a legaranyosabb nyereménnyel, egy bolyhos, fehér plüsskutyával szemezik, aminek nagy barna gombszemei voltak. Ez olyan nyeremény volt, amire bármelyik kislány vágyna.

- A kiskutyát nézted ki magadnak?

A kislány csak bólogatott, Zan pedig megsimogatta a buksiját.

- Na mindjárt meglátjuk!

Zan fizetett, a puskát a kezébe adták megtöltve, a három lövéssel kellett hármat találjon, méghozzá mind a három sorban, miközben különböző sorok más sebességgel mozogtak. Az elsőt már ki is nézte magának, és ahogy az előbb Adrian is, egy kicsit fölé célzott, mert a puska csöve kicsit lefelé hordott.  Az első lövés már koppant is, és egy kacsa lebukott a felső sorból. Némi szünet után jött is a második találat.

- Figyeled? Számol.

És valóban, Zan ajkai mozogtak, bár nem mondott semmit. Azt számolgatta, milyen ütemben érik el a célpontok azt a pontot, amit kinézett magának.

- Tulajdonképpen meddig csinálhatja ezt?

- Amíg a harmadik lövés el nem pukkan, addig nyugodtan csinálhatja.

Zan hirtelen abbahagyta, és megnyomta a ravaszt, a kacsa pedig már bukott is le.

- Ez az!

Mikor Syriane megkapta az ajándékát, még magához vonta Zant, és egy hatalmas puszival köszönte meg.

- Nagy vagy!

Juanita is teljes sikerként könyvelte el a kis akciójukat, és most vállba is veregette Zant. Szinte el is repült az egész nap, mint egy madár, és mikor a két fiú este ágyba dugta a húgait, még jó ideig folyt arrusi nyelven a beszélgetés, mielőtt Zan egy nagy cuppanós puszit kapott búcsúzásul, majd a csöpp lány még egy kicsit incselkedett, mielőtt még átölelte volna a kutyáját, lehunyta a szemét, és a hosszú, fárasztó, de boldog nap után elnyomta az édes álom. Amit persze Zan nem tudhatott, hogy ha nem is mindent, de a lényeget Juanita megértette a beszélgetésükből, és szintén mosollyal az arcán aludt el.

Eltelt két hét, és lassanként lejárt a fél év, így eljött az idő, hogy megtárgyalják az esélyeket.

- Minden bizonnyal mind vártátok már egy ideje ezt a napot, és íme a várakozás véget ért.

A csapat a hajó konferencia termében gyűlt össze, ahol egy nagyobb, kerek asztalt ültek körül. Az asztal valójában egy jókora számítógépes terminál volt.  Zan egy darabig gépelt az érintős klaviatúrán, majd a nem mindennapi 3 dimenziós holografikus kivetítőn özönnyi csapat logója jelent meg, és körbe keringtek.

- Jézusom!

- Mégis hány csapata van a birodalomnak?

- Összesen 237 felnőtt és 580 utánpótlás nevelő.

Erre többen is elismerően füttyentettek egyet.

- És minda 237 csapattal kötelezően ki kell állnunk?

- Nem feltétlenül. Kihívói joga csak az első 48-nak van, és ha megnyeritek az ellenük játszott meccseket, ti is kihívó jogot nyertek, amit kisebb csapatok felprédálására használhattok fel. Ezt erősen javallom, mivel egy kis külön edzés sosem jön rosszul.

Ezzel mindenki egyet értett.

- A 48. helyen az Arqueba Ballistics áll, az első pedig nyilván az Omega Storm.

A sorrend alapján a sorrendben az Arrus Mydgaard a 14. volt.

- Na és ki a legesélyesebb, hogy az első kihívónk legyen?

- A 21. helytől a 2.-ig bárki. Az Omegáig el kell jutnotok. Ők nem hívnak ki senkit, csak várnak, amíg az összes elővédjüket fel nem őrlitek.

- Amit nem értek, ha a csapatok mind a birodalom égisze alatt játszanak, miért otthon játsszák a meccseiket?

Erre már Freya felelt meg.

- Nyilván mert ezzel akarják demonstrálni, mennyivel többet tudnak kihozni a csapatokból, mint odahaza.

Ez kemény igazság volt, de Zan is rábólintott, vagyis teljes mértékben igaz volt.

- Na és kik állnak a mi oldalunkon?

- A jelenlegi élcsapatok közül  11. Köztük az első lehetséges kihívótok, a Galaciel  Borealis.

- Miért ráz a hideg, ha csak hallom ezt a nevet?

- Talán mert a bolygó maga, ahová utaznotok kéne, leginkább egy jókora jégcsapra emlékeztet még engem is.

Ez nagyjából mindent megmagyarázott, és egy darabig még spekuláltak a lehetséges első ellenfél kilétén, mikor egy halk hang félbeszakította őket. Zan azonnal elkezdett pötyögni a terminálon, majd egy köpenybe burkolózott alak holografikus képe jelent meg előttük, és egy számukra teljesen ismeretlen nyelven kezdte el a mondandóját, amit egy valamivel hangosabb hang tolmácsolt:   

„Üdvözlöm a Föld népét!

Tisztelettel szeretném átadni a Nerus népnek üdvözletét, és egyben csapatunk, a Ghouls kihívását az Earth Eleven felé.”

A többi már nem volt fontos, csupán udvariaskodás.

- Szóval a Nerus? Érdekesen hangzik.

- A Nerus tőlünk épp átellenesen van, ha a galaxis léptékeiben beszélünk.

- Remek, és hogy jutunk el oda?

- Emiatt ugyan nem kell aggódnotok. Majd élőben nézhetitek meg,  hogyan hidaljuk át ezt az amúgy nem csekély távolságot.

Zan ezzel lezártnak tekintette a gyűlést, és mind mehettek a dolgukra. Délután 2-re elkészültek aztán az előkészületek, és mind helyet foglaltak a vezérlőben.

- Akkor kezdjük!

- 1 Perc van hátra!

- Űrhíd nyitására készülj!

- Galaktikus koordináták meghatározása!

- 35 másodperc!

- Koordináták: 227.385.667

- 20 másodperc!

- Koordináták lokalizálása kész!

- A híd nyílik!

Amit nem láthattak, hogy a hajótesten 3 nagyobb panel nyílik meg, és ezekből 3 ezüst sugár lövellt ki amik a távolban egyesültek, és előbb egy örvény, majd egy folyamatosan táguló rés lett belőle, amin könnyedén átfért az egész hajó.

- A híd nyitva!

- Kész vagyunk az ugrásra!

A kapitány megadta az engedélyt az indulásra, és a hajó szép lassan belépett a lyukon, ami bezárult mögötte. Innentől csak az ezüst és fekete színben villódzó transzteret látták örvényleni maguk körül, ahogy az űrhídon végighaladtak.

- Jól van. Innen kezdve 3 óra múlva ott leszünk.

- Na és mennyi idő lenne, ha nem az űrhidat használnánk?

- Nagyjából az unokáitok meglátnák az út végét.

Erre már mind elismerően bólogattak, és mindenki indult volna vissza a dolgára, ám ekkor  hirtelen nyílt a híd ajtaja, és az egyik legénységi tag vonszolt be valakit a karjánál fogva.

- Fogtam egy potyautast!

Ez nem is volt annyira meglepő, mint az, hogy amikor a potyautas végre felemelte a tekintetét rájuk, nem más volt, mint Danny öccse.