2017. május 16., kedd

Nem Játék! 17.

Egy ugrás a jövőbe

- Azért... Mert lány vagyok...
A döbbenet, a tátott szájak, a meredező szemek, és persze a hápogás, elég enyhe kifejezések arra, ahogy  a társaság reagált Arma bejelentésére. Valahogy mindannyian, persze Arrogantiát és nem is olyan fura módon Meiyát kivéve, mindenkinek az első gondolata fogalmazódott meg a kórusban elhangzó első mondatukban:
- Mi van?
- Jól hallottátok. Ez a nagy helyzet, és ezen nem tudok változtatni.
- Ez valami hülye vicc akar lenni?
- Nem. Ha visszahúznátok a csónakba, talán el is mesélném a dolgot.
Raven volt az első, aki kezet nyújtott végre a vízben ázó társuknak, és miután mind helyet foglaltak végre, kezdődhetett mesedélután.
- Megmagyaráznád, hogy ezt akkor mégis hogy?
- Az a nagy helyzet, hogy van egy barátom, aki nálam sokkalta több időt tölt el ilyen játékokban, és még Home Portja is van.
- Na és?
- Nincs na és. Mikor elkezdték hirdetni ezt az egész teszt dolgot, mindketten jelentkeztünk, én bejutottam, és mivel helyből megnyertem egy fogadást, Master ID-t cseréltünk, és amíg én itt szórakozok, ráadásul az ő jóval több rutinra valló fiókjával, ő az enyémet húzza a Nyflheim Onlineban.
- Ez azt jelenti, hogy most te játszod a fiút, ő pedig a lányt?
- Pontosan. Ne mondjátok, hogy még sosem láttatok ilyet!
- Látni láttunk már, de akkor sem így. Mármint, lány létedre fiúnak adod ki magad?
- Most miért? Még mindig jobb, mintha fiú létemre lány ruhákban járnék, nem?
Arma persze nem élt előítéletekkel senki és semmi iránt, de azért bevallotta, furán néznek ki az ilyen alakok az utcán. Luala volt az egyetlen, aki már most jót mosolygott a dolgon, hisz jó ideig ő is el tudts hitetni társai javával, hogy fiú, és neki lány karaktere volt.
- Oké, azt hiszem... De akkor miért nem lett a karaktered is lány?
- Eredetileg úgy volt, hogy a teszt után ugye visszaadom neki a saját fiókját, és ő húz majd fel engem, ha a Gaia egyszer publikusan is megnyílik. Ő mindig férfi karaktereket alkot, így nem akartam belenyúlni a szokott rendbe.
- Aztán történt, ami történt, igaz?
- Pontosan... 
Ezek után már sokkal negértőbbek voltak a többiek is, és már csak Meiyának maradt egy kérdése.
- Akkor a Jo milyen nevet is takar?
- Joan. A szüleim a dédnagyanyám, és a saját választásom miatt neveztek el így. Persze, ahogy Greg barátom mondaná, valójában én is olyan hülye nevű gyerek vagyok.
Ezen a többiek persze jót mosolyogtak, de Raven, aki érezhetően átvette a parancsnokságot az üdülő óta, kiadta a parancsot az indulásra. Raven és Arma húzták az evezőket, majd Laux és Muradin, hogy így legyen ideje az egyik párosnak pihenni. Akárhogy is erősködtek, a lány-lányoknak nem engedték, hogy átvegyék. Muradin persze morgolódott egy sort, ahogy mindig is, de tette a dolgát. 

Egy bő napot hánykolódtak így a tengeren, míg nem kis meglepetésükre, egy teherhajó került az útjukba, ami fel is vette őket, és végre úton voltak a szárazföld felé. A kizárólag NPC-kből álló legénységen kívül csak két játékos volt még rajtuk kívül a rozsdás öreg hajón, de ők sem tudták, hova tartanak. Csak abban voltak biztosak, hogy az megegyezik a szellemhajó útirányával.

Napok teltek el, és csak Arma álldogált folyton a hajó korlátjánál, mint aki folyton vár valami jelentős eseményre. Egyik este aztán Meiya csatlakozott hozzá.
- Mondd meg őszintén... Igaz, amit elmondtál, vagy csak kitaláltad?
Így kezdte, de a fogas kérdés ellenére, Arma szilárdan válaszolt.
- Az utolsó szóig igaz.
- De... Miért nem mondtad el előbb? Akkor most nem...
- Nézd, azt a csókot is te kezdted, így egy szót sem szólhatsz.
- De visszacsókoltál... Mondd meg őszintén, jó volt szórakozni velem?
- Nem szórakoztam veled. Te voltál, aki félreértett mindent, és... Nem hallgattál meg, csak letámadtál.
- E...
Meiya válaszolni akart valami nagyon okosat, de el kellett ismerje, hogy igaza van. Valójában ezt a beszélgetést is azért kezdte el, mert remélte, hogy az egész egy ízléstelen tréfa, és nem csak a látvány volt, ami elcsavarta a fejét. Végül némi hallgatás után egyszerűen nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces?
- Ne... Ne értsd félre, nem rajtad nevetek...
Nekidőlt Armának, a fejét a vállára hajtotta, és már némileg komolyabban folytatta.
- Csak önmagamon... Olyan egy buta liba vagyok, hogy az nem igaz...
- Nem vagy az, csak tudhatnád, hogy a látszat majdnem mindig csal.
- Épp ez az... Valamiért úgy tűnik, hogy ettől függetlenül is ugyanazt érzem.
Arma szemei erre nagyra nyíltak, és azt sem tudta, erre mit felelhetne, csak tátogott, mint a partra vetett hal, és ez újra kicsalta a nevetést Meiyából. Csak épp a látszólag nagyon jól szórakozó lány arra nem számított, amit válaszként kapott.
- Ami azt illeti... Épp emiatt vagyok bajban én is...
- Huh?
- Ugyanis... A helyzet az, hogy én is... Érzek valamit irántad...
Meiya csak hallgatott egy kis ideig, majd a kezét Arma korláton nyugvó jobbjára tette, és megnyugtatólag egészen odabújt hozzá.

Aztán a hajóútjuk harmadik reggelén elhaladtak végre egy sorbjelzőbólya mellett, amik jól jelzték, valahol partot fognak hamarosan érni. Egy világítótorony mellett is hamarosan elhaladtak, ami magányosan állt egy sziklazátonyon, mégis az őr kint állt a lábánál, és tisztelegve üdvözölte az érkező hajót.
- Milyen kedves!
- Ez a szokás, ha valaki tengerről érkezik haza, vagy hosszú útja során megtér egy kikötőbe.
Arma viszonozta az üdvözlő kézmozdulatot, az őr pedig, aki persze NPC volt, visszabújt a helyére. Percekkel később már lehetett is hallani a jellegzetes hangot, mikor egy nagy daru épp ide-oda forogva, emel, majd lerak nagyobb tárgyakat egy hajóról. Hallani lehetett, ahogy valahol, talán a parton, emberek sokasága mozgolódik, és a hajójuk is lassított.
- Azt hiszem, megérkeztünk.
Ezt alig mondta ki Raven, a hajó oldalánál két kötél repült a ködbe, ésba motor is leállt, a rozsdás öreg teherjármű pedig szép lassan megállt. Muradin volt az első, aki amint a pallót leengedték már szinte a parton is volt.
- Bevallom, most meg tudnám csókolni a földet, mint a Pápa...
- Egyet kell értsek... Egy időre elég a vizi utazásból!
Ritka volt az, hogy Arrogantia és Muradin egyet értettek valamiben, de most teljesen jogos volt. Mind megkönnyebbülten szálltak le a folyton imbolygó, nyikorgó alkalmatosságról, amiről még a mindig optimista Luala is azt mondta, hogy tetanusz oltásra lenne szüksége már a látványától is. Ennek ellenére persze örültek, hogy legalább a Rustbucket, mert ez volt a hajó neve, partra juttatta őket. Az egyetlen idegesítő részlet a köd volt, amivel kapcsolatban az üdülőben már megtanulták, hogy jót ne nagyon várjanak tőle.
- Csak nekem van már herótom a ködös időtől? 
- Hidd el, nem te vagy az egyetlen...
Ahogy átsétáltak azonban a kikötő bejáratát jelző árkád alatt, máris változott két dolog, ami azonnal nagy meglepetéseket okozott. Az első, a látkép változása volt: eltűnt a köd, és a helyét egy koszos, romos utcakép, füstölgő gyárkémények, toprongyos, koszos NPC-k, repedezett aszfalt, omladozó épületek, kiégett, vagy csak simán minden díszétől megfosztott autóroncsok, hordókban tüzek, viszonylagos hideg, szeles idő, a szél szertefoszlott újságok maradványait sodorta, és ahogy pár lépést tettek előre, minden tekintet feléjük fordult.
- Hova a jó égbe kerültünk?
- Mint valami Terminator film... Vagy rosszabb...
- Csak tovább, és ne keltsetek feltűnést...
Minden arra utalt, hogy nem épp idilli jövőben játszódó helyszínre érkeztek. De nem ez volt az egyetlen dolog, ami változott: minden felszerelésük eltűnt, jobban mondva az eszköztárukba süllyedt, és egy szál melegítőt, valamint fehét trikót viseltek.
- Nem tetszik ez nekem... Nem tudom egyik felszerelésem sem használni.
- Nem te vagy az egyetlen. Most mit csináljunk?
Arma és Arrogantia is tanácstalanul nézegették az eszköztárukat, majd a karakter ablakukat is, ami, mint kiderült szintén fura lett, mert mindannyiuk neve mellett a karakterosztályként a Student szó szerepelt.
- Mi az, hogy diákok lettünk? 
- Azt nem tudom, de nem tetszik nekem az egész...
- Volt már olyan, hogy neked tetszett is valami?
- Most igazán nem mondhatod, hogy nincs igazam.
- Ami azt illeti...
Azonban Raven nem fejezhette be a gondolatát, mert egy vascső összetéveszthetetlen csörrenése félbeszakította. Egy kisebb csapat kakastaréjos, vagy kopasz alak közeledett feléjük, és háromszoros túlerőben voltak.
- Lám, lám, egy csapat suhanc, akik a legrosszabbkor tévedtek a legrossszabb helyre.
Szép lassan körülvették őket, és mindnek volt életcsíkja.
- Ez... Gáz...
- Nem fognak lekopni, hacsak nem koptatjuk őket...
 - Na de fegyvertelenül?
 Ám nem volt idő ezen tovább tanakodni, mert a vezér már rontott is neki Armának, aki egy hirtelen jött ötletből lekapta a mellette álló kuka fedelét, hárította a vascsövet, és fejbe kólintotta ellenfelét. Muradin kihasználta kis termetét, és hamar hármat rúgott meg igen érzékeny helyen, majd megfejelte őket mihez tartás végett. Meiya egy gyomrossal leszerelte az elsőt, felkapta a vascsövet, fejbe kólintotta a következőt, majd annak a kezéből kikapta a másik csövet, és vagy hatszor tiszta találatokkal megsorozta a harmadikat. Raven puszta kézzel védte magát, előbb kiütve a fegyvert az egyik kezéből, majd egy jól irányzott rúgással leszerelt egy másikat, a harmadiknak elkapta mindkézt karját, majd egyszerűen lefejelte, emez megtántorodott, ésnbebucskázott egy nagyobb repedésen a föld alá. Arrogantia inkább kisegítette Lauxot aki csak szerencsétlenkedett fegyvertelenül. Egy-egy jó ütés a megfelelő helyre, és magatehetetlenné tett hat ellenfelet is, ezzel nem kicsit lenyűgözve a férfiút.
- Te aztán jól nyomod eztba karate dolgot.
- Ez Krav maga. A karate csak ilyen misztikus baromság.
Újabb érdekesség volt ez Arrogantia esetében, eszerint ugyanis, betegsége ellenére, top formában tartotta magát. Persze, Laux azt meg tudta volna jegyezni, hogy a misztikus baromság enyhe túlzás, de inkább hagyta. A bandát látszólag lerendezték, de már jött is az erősítés.
- Na most vagyunk igazán bajban...
- Jól jönne némi segítség...
- Ha nem vagy elég hangos, a kutya sem hallja meg...
Arrogantia a szájába dugta az ujját, és éles füttyszó járta be a környéket.
- Ez mire volt jó?
- Csak figyelj!
- Már nem azért, de nem egy filmben vagyunk, hogy ez működjön.
- Filmben nem, de egy videojátékban igen. Csan figyeljetek!
Arma már kapiskálta, mire gondol Arrogantia, és nem kellett csalódnia a lány logikájában. Pillanatokon belül motorzúgást lehetett hallani, majd a semmiből három motoros száguldott el, előttük néhány méterrel lefékezve, és már a látványuktól is iszkoltak a hazemberek, volt aki sikítozva.
- Na, ezt hamar megoldottuk.
- Szerencsétek, hogy épp erre jártunk, máské...
A beszélőknek a torkán akadt a szó, és a következő pillanatban már kapták is le a sisakjukat, harmadik társukkal egyetemben.
- Ördög és pokol! SKIP, TE VAGY AZ?!
- Főnökünk!
Az iker elfek, és a hófehér szakállú, ráncos, mély hangú törpe rég keresett ismerősöket takart, és Arma azt sem tudta, hova tegye magát örömében.
- Greg! Tereis! Phandoa!
És szinte sírva nevettek, miközben összeölelkeztek, majd Greg még megszorongatta Shirayukit is.
- Ti meg... Hogy az ördögbe kerültök ide?
- Az... Hosszú mese. Majd elmeséljük, ha több időnk lesz.
Gyorsan bemutatásra kerültek a most még ismeretlen arcok, az ikrek pedig hamar Laux nyakába ugrottak örömükben. Kellemes volt a viszontlátás, és hamarosan már fel is kerekedtek, hogy együtt visszatérjenek a trió főhadiszállására. Egy elhagyatott metróállomásra jutottak, ahol rengeteg szétdobált holmi mellett szerszámok, a legkülönfélébb alkatrészek, és látszólag kész munkadarabok álltak. Az egyik sarok elfüggönyözve, nyilván ez volt a háló, a motorokat leállították, és mind összegyűltek a hordó körül, amiben Greg tüzet gyújtott. Itt Muradin volt, aki elmesélte az eddigi kalandjaikat, amire a többiek egyhangúlag megszavazták, majd Greg következett a saját meséjükkel. Mint kiderült, mindhárman itt kötöttek ki, csak épp más körzetekben, és csak egy bő hónap után találtak egymásra. A városban, vagy még inkább szeméttelepen, ahol most voltak, állandó bandaháború folyt, így nyugtuk nem nagyon volt, viszont csak nekik voltak járműveik, amiket érdekesen kellett összetákolni, így némi előnyben voltak, de hárman nen igen tudták tartani az állásaikat.
- Viszont, most, hogy ti heten itt vagytok...
- Várj! Heten?
És ekkor csapódott le mindenkiben az a tudat, hogy valamit elfelejtettek. Luala és Leilei, ahogy voltak, a partraszállásuk után nyomtalanul eltűntek. Arma nem tudta, pontosan hogyan, de meg akarta keresni őket, Greg viszont visszatartotta.
- De miért?
- Ha szerencséjük van, a biztonsági szolgálat talál rájuk, és jó helyen lesznek, amíg ki nem váltjuk őket. Miért nem próbálsz rájuk írni?
- Ez igaz...
Pillanatokon belül már meg is jött a válasz, és nem kis meglepetésükre Gregnek lett igaza, és a válasz:
- "A zsaruk lekapcsoltak, és most bent ülünk az őrsön. Gyertek el értünk" Ez komoly?
- Nos, ez történik, ha egy diák minden ok nélkül a Satelliteban bolyong.
- Várj, mit mondtál, hol vagyunk?!
- A Satelliteban. Ezt a helyet így hívják.
Raven és Meiya összenéztek, és az arcukra pontosan az volt írva, hogy ez nekik mond valamit. Persze Muradin volt az, aki tapintatlanul, de jogosan megszólalt.
- Megmagyaráznátok ezt a nagy összenézést?
- A helyzet az, hogy van egy sejtésünk, hol vagyunk, de egyelőre nem lőnénk le a dolgot. Greg, egy szigeten vagyunk, ami nem kötődik közvetlenül a kontinenshez, igaz?
- Pontosan. A víz túloldalán pedig ott a valódi város. Úgy is nevezik, hogy Commons, és Tops. A Polgárság elitje ott éli világát.
- És ezen a kis szigeten a szegény szemétfeldolgozó munkások, és bűnözőlk tanyáznak?
- Pontosan.
- Akkor már biztos. Ez Neo Domino City lesz.
- Minket is beavatnátok? 
- Nos... Meiya?
- A helyzet az, hogy ezt a várost egyenesen egy kártyázós játékból vette kölcsön a játék, csak ezt tudjuk biztosan. 
- Aha...
A legtöbben, köztük Arma az élen, teljesen fogalmatlanok voltak ezzel kapcsolatban, ezért Raven csak ennyit kérdezett még:
- A város látszik innen valamennyire?
Greg erre csak jelentőségtelesen bólintott, amire Raven csak annyit mondott, hogy majd megmutatják, pontosan hova is csöppentek. 
- Na és, mi lesz a két foglyunkkal?
- Elmegyünk értük, de előbb mi lenne, ha felruházkondátok kicsit? Meglehetősen hülyén festetek ebben a melegítőben.
Gregnek igaza volt valahol. A felszerelésük nélkül, ebben a kék-fehér melegítőben elég idétlenül festettek. Greg komoly motoros bőrdzsekit viselt, hozzá illő nadrággal, és bakancsot, az ikrek ellenben rendes motoros ruhában ücsörögtek.
- Akkor, lányok előnyben.
Meiya és Arrogantia el is vonultak az elfüggönyözött részbe, ahol egy szekrény is volt, ahol személyreszabatták magukat. Nagy változás nem volt, mindketten könnyű szerelést választottak, farmert, pólót, egy könnyű dzsekit, és sportcipőt, csak a színek voltak mások. Shirayuki egy könnyű ruhácskát vett fel, ami a rózsa színeiben pompázott, és hozzá szép kis topánkákat. Muradin hasonló szerelésre váltott, mint amit Greg is használt, Raven pedig fekete farmerre, bakancsra, ujjatlan pólóra, és hosszú, fekete kabátra váltott. Kapucni most nem volt, így egész furán festett nélküle, de a többiek ezt nem tették szóvá. Laux egyszerűen egy munkás overált választott, hozzá való acélbetétes védőbakanccsal. 
- Nos, Arma? Veled mi lesz?
- Nekem... Egy kicsit több dolgom lesz odabent, mint nektek.
Ezzel el is vonult, és amíg vissza nem tért, Raven és társai igyekeztek szóval tartani Greget.
- Szóval, Arma mesélte, hogy van még két társatok.
- Van, Tarfu és Tylin, de ők nincsenek itt velünk.
- Értem. És hogy működik itt a játék? Mert a felszerelésünk teljesen használhatatlan.
- Ami azt illeti, teljesen én sem vagyok biztos. Csak az biztos, hogy háromfelé oszlunk itt. Vannak a diákok, akik ugye a semlegesek, és elvileg a városban lenne a helyük. Az Outlaw, és Satellite Resident, mint mi, ide valósi, és általában a Sector Secuity, vagyis a helyi rendőrség, nem néz rájuk jó szemmel.
- Aha... A városba át tudunk jutni valahogy?
- Elvileg, nem. Valaki a sztori szerint át akart jutni, és ehhez elkezdett építeni egy jhidat, de nem tudta befejezni. Aztán megpróbált a motorjával átrepülni a túlpartra, de az kilométerekre van, így kétlem, hogy sikerült volna.
- Más utak?
- Egy komp jár erre minden hónapban kétszer, felszereléseket, és élelmiszert szállít, aztán megy is vissza. Ha szerencséje, avagy elég vágott dohánya van valakinek, van esélye, hogy feljusson rá, de a kikötő őrségen akkor is át kell tudni jutni.
- És még?
- A szemétledobó. Egy alagút fut végig az öblön, ami a Satellite-ot és a várost elválasztja egymástól, de csak percekig van nyitva, amíg a szemét át nem jön idáig, egész pontosan a feldolgozóig, aztán lezárják.
- Van valami kivétel?
- Még nem tudom. Talán...
Greg körülnézett, és némi aggodalommal jegyezte meg:
- Skip... Avagy Arma, ha nektek jobban tetszik, kicsit sokáig marad bent.
- Mint ő is mondta, kicsit több dolga lesz.
- Mi? Végre lány karakterre vált?
- Na i...
Ekkor pattant ki mindenki szeme a környékén, mert végképp nem gondolták volna, hogy Greg ilyesmit tudna. Gaine87, ahogy a játékban nevezte magát, bizony az egyik idősebb társuk volt, és láthatóan vagy jobb megfigyelő, vagy ezt már rég tudta.
- Szóval, te ezt honnan tudod?
- Egyszerű. Öreg vagyok, nem vak. Hülye meg végképp nem. A nagy helyzet az, hogy még mikor odakint megismertem kis barátunkat, már akkor feltűnt, hogy valamiben más. Hát tessék, ezért.
Ez kicsit fájt a többieknek, hisz ők nem ismerték a valóságból is vezérüket, ettől persze még nem haragudtak veterán társukra.

Arma közben szorgalmasan matatott a személyreszabás panelon, és Meiya lopakodott be hozzá. Egy gombnyomás, és hirtelen majdnem 15 centivel lett alacsonyabb, és pár egyéb vonásában is megváltozott, amit az árnyékos hely miatt nem lehetett jól kivenni.
- Milyen lesz, ha kész leszel?
- Hát... Igyekszem majd az igazira hasonlítani.
A hangja is más volt már, és lassanként álligatott be bizonyos paramétereket a csúszkákon.
- Már alig várom, hogy lássalak. 
Egy sunyi mosollyal Meiya ki is osont inkább, és hagyta, hadd álligasson mindent, majd öltözködjön kénye kedve szerint.

- Na, kész van már?
Raven így fogadta Meiyát, mikor visszatért, de a válasz csak egy fejrázás volt.
- Csak félig. Sok mindent kell... finomítani, ha érted, mire gondolok.
- Teljesen...
Aztán pár további perc malmozás után végre nyílt a függöny, és egy egészen más Arma lépett elő. Egy kb 165 centis fiatal hölgy állt a társaság előtt. Vörösesbarna haj, zöldes szemek, még szinte gyermeki arcvonások, olyannyira, hogy jóval fiatalabbnak tűnt, mint például Luala. Kicsit húsosabb volt, teste semelyik táján nem kiemelkedő, csak szolídan kerek. Fekete, testhez simuló, hosszú ujjú pólót, farmert, és egy könnyű, majdnem földig érő fehér kabátot viselt, A haja a háta közepéig ért, leengedve, a fülében gomb fülbevalót, a farmert egy öv tartotta össze, és könnyű bőcsizmát viselt, amit fűző helyett szíjak tartottak meg.
- Na ez már nem kis változás...
- Tudom, nem áll jól, de ennél jobbat nem találtam, ami illene is az eddigi felszerelésem helyett. 
- Jó ez, ahogy van!
Meiya átölelte, és ekkor derült ki, hogy egy kicsivel magasabb is nála. Ez fura is volt, de közben mégis jól esett Armának, hogy a valós magasságából szemlélhette a világot.
- Na jó... És most egy valamiről egyezzünk meg! Valahogy ugyanis mégis nevezünk kell téged, de mi lenne az?
- Nos... Az Arma eléggé fiús név... Mi lenne, ha megmaradnánk a Jonál? Mármint Lupe és Chris is így szólít már, és szerintem az lenne az illő, ha így maradna mindenkivel. Veled is, Greg.
- Ahogy akarod... Jo... Majd még meg kell szokjam.
Arma, vagyis, most már Jo, tehát magára öltötte végre a valóságnak megfelelő alakját, és a csapat elindult, hogy kiváltsa egy megmaradt, és egy ráadás tagját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bewitched 3.

"Randi" öt szólamban Hétfőn elég átlagos nap volt, és Takato életében igazából az egyedüli színes foltot az jeletette, hogy az ...